Minden évben itt van terítéken ez az Év sportolója díj, ami lássuk be, senki másnak csak a sportújságíróknak és a médiának fontos.
Már az idei sportgálára érkező Kozák Danuta megfogalmazta, hogy őt nem különösebben érdekli ez az egész. Számára a vízen elért eredmény a fontos, a hatszoros olimpiai bajnok kijelentette, neki a verseny végén ér véget a történet. A legfontosabb, hogy dobogóra tudjon állni.
Kétség kívül kritikai éllel fogalmazott a Ferencváros kajakosa, aki talán előre tudta, hogy idén az egyéni sportolók között nem ő fog nyerni.
Természetesen az olimpia fétisében élő Magyarországon nincs fontosabb és nagyobb érték, mint az olimpiai aranyérem. Mi már az ezüst- és bronzérmeseket is csak módjával ünnepeljük, akik pedig nem értek oda a dobogóra, azok már csak lábjegyzetek lesznek a különböző sportlexikonokban.
Visszatérve az Év sportolója gálára, mindig is tudtuk, hogy almát és körtét nem lehet összehasonlítani.
Az külön érdekes, hogy miért kell három főre szűkíteni a listát akkor, amikor a tavalyi olimpián öt férfi sportoló szerzett egyéni aranyérmet. Persze a nőknél egyszerűbb volt a helyzet, hiszen Csipes Tamara volt az egyetlen egyéni ezüstérmes, miközben tagja volt az aranyérmes kajaknégyesnek is.
De mégis, nem lett volna tisztességesebb, ha mind az öt aranyérmes versenyben marad a végéig?
Kopasz Bálint és Tótka Sándor így csak a tévé előtt ülve nézhette a sportgálát, mintha az ő aranyérmük nem ért volna annyit, mint Lőrincz Tamásé vagy Milák Kristófé.
Végül a harmadik olimpiáját megnyerő Szilágyi Áron lett a befutó, ráadásul az ő mestere Decsi András lett az év edzője. Mi tagadás szenzációs páros az övék. Ugyanakkor az olimpia után szétváló Milák Kristóf és edzője Selmeci Attila is a második helyen végzett.
Még faramucibb volt a helyzet a női parasportolóknál, ahol szintén két paralimpiai bajnok Illés Fanni és Veres Amarilla is lemaradt a szűkített listáról. Természetesen Ekler Luca, Konkoly Zsófia és a győztes Pap Bianka is megérdemelte a jelölést. De talán itt is mind az öt bajnoknőnek ott lett volna a helye a szűkített listán és a sportgálán is.
Az ilyen gálákon értelemszerűen nemcsak a győzteseket szokták díjazni, ám idén a rendező MTVA és az Magyar Sportújságírók Szövetsége még a Fair Play-díjakról is elfeledkezett.
2021-es sikerek ide vagy oda, azért voltak negatív események is a magyar sportban. Vegyük csak az úszók háza táján kirobbant erőszakos fegyelmezési ügyeket vagy Szilágyi Liliána bántalmazását.
Igen, az ilyen és hasonló gálákon ilyenkor szoktak ismert és díjazott sportolók, színészek kiállni egy-egy ügy mellett és kihasználják a reflektorfényt, hogy elítéljék a bűnös cselekményeket vagy magatartásformákat.
Az Oscar gálákon évről évre hollywoodi színészek és rendezők sora áll ki egy-egy ügy mellett.
De az M4Sport Gálája nem ilyen rendezvény, senki nem szólalt fel a bántalmazott úszók védelmében.
Egyedül Csipes Tamara – aki kétszer is beszélt a gálán – ütött meg más hangot. A bajnoknő egy fél mondattal talán éppen ezekre a negatív jelenségekre utalt, de konkrétan nem állt ki senki mellett.
Csipes Tamara: Tíz évvel ezelőtt nyertem meg ugyanezt a díjat
“Azóta jó sok víz lefolyt a Dunán és nagyon sokat változtam én is. Megtiszteltetés ez a díj, de valahol nem tudom igazából magaménak érezni, mert nem szeretem, hogy ha különbséget teszünk egymás között. Aranyérem és aranyérem között, vagy eredmény és eredmény között, teljesítmény és teljesítmény között. Én azt szeretném, hogy legyen egy kicsit humánusabb ez az egész a jövőre nézve, hogy egy picit lássuk az embert is emögött. Mert mostanában azért sok csalódást nem úgy tudtunk végignézni, ahogy azt méltóképpen kellett volna. Ne csak a bombasztikus sikereknek örüljünk. Mindig legyünk humánusak és lássuk az embert az eredmények mögött.”
Mindenesetre dicséretes Csipes Tamara megszólalása, ám talán a gála főszervezőjének kellett volna sokkal jobban igyekeznie, hogy bemutassa a sport árnyoldalát és megjelenítse azt is, hogy mi az, amit elutasít az olimpiai család.
Ha például Szilágyi Liliána vagy éppen Cseh László lett volna egy-egy díj átadója, az nagyot emelt volna a sportgála renoméján. Így azonban maradt az öntömjénező hangulat, a saját sikereinket túlharsogó propaganda és a magyar sport problémáinak szőnyeg alá söprése.
A dobogósok az MSÚSZ tájékoztatása alapján
Az év férfi sportolója:
1. Szilágyi Áron (vívó) 767 pont
2. Milák Kristóf (úszó) 487
3. Lőrincz Tamás (birkózó) 400
Az év női sportolója:
1. Csipes Tamara (kajakozó) 742 pont
2. Kozák Danuta (kajakozó) 430
3. Vas Kata Blanka (kerékpáros) 366
Az év csapata (hagyományos csapatsportok):
1. női vízilabda-válogatott 607 pont
2. férfi vízilabda-válogatott 576
3. férfi labdarúgó-válogatott 275
Az év csapata (egyéni sportágak csapatversenye):
1. női kajak négyes (Bodonyi Dóra, Csipes Tamara, Kárász Anna, Kozák Danuta) 851 pont
2. férfi kardcsapat (Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron) 468
3. férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltó (Burján Csaba, Krueger John-Henry, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Varnyú Alex) 192
Az év edzője:
1. Decsi András (vívás) 431 pont
2. Selmeci Attila (úszás) 374
3. Csipes Ferenc (kajak-kenu) 335
Az év fogyatékos sportolója (a Magyar Paralimpiai Bizottság által felkért szakemberek, szakírók voksoltak):
férfiak:
Kiss Péter Pál (kajakozó)
nők:
Pap Bianka (úszó)
Az év fogyatékos csapata:
női kerekesszékes vívóválogatott (Hajmási Éva, Krajnyák Zsuzsanna, Madarászné Mező Boglárka, Dani Gyöngyi, Veres Amarilla)
Az év sportpillanata:
Fiola Attila gólja a labdarúgó Európa-bajnokságon, Franciaország ellen – az M4 Sport honlapján szavaztak a szurkolók, a legjobb három közül pedig szakmai zsűri döntött a győztesről
MSÚSZ-életműdíj:
Raduly József magyar bajnok és kupagyőztes válogatott labdarúgó – az MSÚSZ elnökségének döntése alapján
Az év E-sportolója:
Blazsán Patrik (autósport)
Az év szabadidős sporteseménye:
Buzánszky Jenő Labdarúgó Egyetemi Kupa (Debrecen)
Ebben a kategóriában pályázni lehetett, a győztesről az MSÚSZ elnöksége döntött
