Magyarország olimpiai fetisizmusa tükrében nem véletlen, hogy az ötkarikás játékokon dobogós sportolóknak 35 éves koruk után életük végéig jár az állami apanázs.
Az olimpiai bajnokok 1998. január 1-jétől kapják életjáradékukat, miután az ökölvívó Gedó György felhívta a figyelmet a rossz körülmények közt élő bajnokokra. A korábbi belügyminiszter, Kónya Imre vitte be az ügyet a parlamentbe.
Először csak a 35 év feletti bajnokok és azok özvegyei kaptak, utána a további dobogós helyezettek. Később azok is jogosultak lettek, akik 1984-ben nem vehettek részt a Los Angeles-i olimpián, de az olimpiát pótló versenyen érmet szereztek. Az ezüst- és bronzérmesek a bajnokoknak járó összeg 70, illetve 50 százalékát vehetik fel.
A támogatók szerint rendben van a dolog, hiszen egy élet munkájával jutottak fel a csúcsra, két évtizedig edzettek és versenyeztek kőkeményen, hogy aztán dicsőséget szerezzenek az országnak.
Ez van a mérleg egyik serpenyőjében, de mi van a másikban?
Természetesen nem lehet összehasonlítani a rendszerváltás előtt és után szerzett olimpiai érmeket, hiszen a népköztársaságban egészen más volt az amatőr sportolók megbecsülése. Nem voltak még szponzorok, de komoly fizetések sem, ám az állam rendszerint kamu állásokkal igyekezett “megfizetni” az olimpiákra készülő sportolókat, akiknek a munkahelyükre csak a fizetésért kellett bemenniük.
1990 után minden megfordult, az tény, hogy a régi bajnokok sok esetben nehéz életkörülmények között találták magukat, míg a fiatalok előtt már egy egészen új pálya nyílt.
Az olimpiai életjáradék bevezetése óta hallottunk már olyan esetről, hogy volt, aki tűkön ülve várta a 35. születésnapját, mert az olimpiai járadék után tudta elkezdeni adósságai rendezését.
Ugyanakkor a birkózó Farkas Péter börtönbüntetése miatt esett el az olimpiai életjáradéktól.
De kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez.
Miért jár az olimpiai életjáradék?
Vegyük alapul, hogy a mai rendszerben a négyéves olimpiász ideje alatt az ötkarikás játékokra készülő sportolók megbecsült versenyzői a kluboknak, amiért tisztességes fizetést kapnak hónapról hónapra.
Amennyiben egy úszónak, egy kajakosnak vagy éppen egy birkózónak kijön a lépés és érmet szerez az aktuális olimpián, akkor megint csak az állam bőkezűen megjutalmazza a bajnokokat. Tokióban 50 milliót ért egy aranyérem.
Ennek megfelelően a nyári olimpián Csipes Tamara 107 és fél milliót lapátolt össze Tokióban, míg Kozák Danuta és Milák Kristóf egyaránt 100-100 millió jutalomra volt érdemes.
Szóval a bajnokoknak jár a kiemelt fizetés, a szponzorpénz és az olimpiai érmek után járó jutalom. Összességében úgy gondolom, alaposan meg vannak becsülve az állam részéről.
Ugyanez más szakmákban úgy néz ki, hogy valaki mondjuk orvosként közel egy évtizednyi kőkemény tanulás és a rezidens évek után juthat tisztességes fizetéshez. Persze akár egy főorvos is kaphat prémiumot egy-egy nagyon nehéz, jól sikerült műtét után. De olyan sehol, egyetlen szakmában sincs, hogy az egyszeri eredmény egy életen át fizetett életjáradékot fial.
Magyarországon miközben elvették a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét a rendvédelmi szervektől, addig olimpián szereplő sportolóink és edzőik élvezik az állam bőkezű ellátását.
Abba most nem is szeretnék belemenni, hogy kinek hány forint érkezik havonta a számlájára, elég elgondolkoztató az a 2020-as adat, miszerint nagyjából 900-an vannak olyanok, akikhez egy múltbéli nagy eredmény miatt havi pénz érkezik.
Az életjáradék összegét mindig a Központi Statisztikai Hivatal által megállapított évi átlagkeresethez igazítják, vagyis az összeg folyamatosan növekszik, jelenleg 329 ezer forint, az ezüst- és bronzérmesek ennek hetven és ötven százalékát vehetik fel – érmenként.
Kozák Danuta január 12-én lett 35 éves, így ettől a naptól jogosult az olimpiai életjáradékra, melynek összege 2 905 920 forint havonta.
Összesen 6 milliárd forint van erre a célra elkülönítve minden évben a büdzsében.
