A tavalyról idénre elhalasztott Építészeti Biennálét idén a járványhelyzetre való tekintettel fokozott biztonsági intézkedések közepette rendezték meg, így többek között a most zajló sajtónapokon elmaradtak a nemzeti pavilonokban a szokásos megnyitók és fogadások. A Magyar Pavilon is rendhagyó módon, virtuális formában nyílt meg. A közösségi médiában csütörtökön kiposztolt videóban egymás után jelentkeztek be a különböző országokból a résztvevő építészek, majd egy rövid kurátori bemutató útján kaphattunk ízelítőt a kiállításból.
A Ludwig Múzeum idei Velencei Biennále-projektje, az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása – a Biennále központi témájára, a How will we live together? (Hogyan fogunk együtt élni?) kérdésfelvetésére reflektálva – arra keresi a választ, hogy a modern építészet sokat vitatott, több szempontból elavult öröksége milyen lehetőségeket tartogat a jövő építészei számára. Kovács Dániel kurátor és Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs és Smiló Dávid kurátori csapata, 12 kelet-közép-európai építészirodát kértek fel arra, hogy gondoljanak újra 12 ikonikus budapesti modern épületet, ezzel egy lehetséges utat mutatva múlt és jövő építészetének összeegyeztetésére.
A kiválasztott budapesti épületek a 20. század második felében, a szocialista rendszerben készültek, és értékeik ellenére mára veszélyeztetettek. A meghívott kelet-közép-európai építészek jól ismerik és értik a régiós építészeti örökség megőrzésével kapcsolatos dilemmákat, de már az egyesült Európában tanultak és szereztek szakmai tapasztalatot, terveikre pedig a nemzetközi irányba mutató, kísérletező attitűd a jellemző, amely friss, vizuális formanyelvvel társul.
„Az idei kiállítás több szempontból is figyelemreméltó: egyrészt egy aktuális témára, a modern építészeti örökségünk problémájára reflektál, amit komoly hazai építészettörténeti kutatás alapozott meg, másrészt egy nemzetközi együttműködés eredményeként kortársművészeti műtárgyakat vonultat fel, s mindez egy korszerű installáció formájában jelenik meg." (Fabényi Julia, a kiállítás nemzeti biztosa)
„A múlt megismerése, a saját történelmünkkel való megbékélés elengedhetetlen a fenntartható jövő építéséhez. Ebben a társadalom és az alkotó ember, a megbízó és a tervező felelőssége egyaránt megjelenik. Nem gondoljuk, hogy minden modern ház megmentendő, de abban biztosan vagyunk, hogy mindegyiknek vannak értékei és fűződnek hozzájuk olyan történetek, jelentések, emlékek, amelyeket meg kell ismerni, mielőtt döntünk a jövőjükről. Az Othernity projekt erre, az építészettörténet és az építészetcsinálás személyes oldalára szeretne emlékeztetni.” (Kovács Dániel, a kiállítás kurátora)
A kiállítás két teremből áll: a LABOR a 12 épület történeti állapotát dokumentálja, a SHOWROOM pedig a 12 kortárs építészeti reflexiót mutatja be. A két rész felépítése a kiállítási tárgyak paramétereinek tükrözésével történt: a két narratíva egymástól elválaszthatatlan, és csak egymás összefüggésében értelmezhető.
A kiállítás katalógusában – amely gazdag fotódokumentáció kíséretében mutatja be az egyes épületeket, az irodákat és a kiállítást – Edwin Heathcote építészetkritikus (London) és Moravánszky Ákos építészettörténész professzor (Zürich) tanulmánya helyezi tágabb történeti kontextusba a projektet.
Az Othernity a Magyar Pavilon történetének első, széles körű nemzetközi együttműködésen alapuló kiállítási projektje, amelyet 2019-ben egy budapest workshop készített elő. Egyszerre kollaboratív gyakorlat, örökségvédelmi kutatás és annak a meggyőződésnek a kifejezése, hogy a jövő építészete a múltból építkezhet a kellő reziliencia, a megfelelő fenntarthatóság és az erős identitásbeli kötődés elérése céljából.
A kiállítást a Biennále után decemberben a Ludwig Múzeum Budapesten is bemutatja, így azok is megnézhetik majd, akik idén nem jutnak ki Velencébe.
