Képregényfesztiválra jelent meg Craig Thompson Blankets - Takarók - című, csaknem 600 oldalas, önéletrajzi ihletésű képregénye. És nem elég, hogy gyönyörű a puhafedeles kiadvány, a Kázmér és Hubát és az Usagi Yojimbót is gondozó Vad Virágok a magyar képregénypiacon egyedülálló módon védőborítós, keménytáblás változatban is kiadta - és erre csak magára licitál majd rá a kiadó a júliusi hatalmas méretű és szemet gyönyörködtető Hellboy-gyűjtemény első kötetével.

A Takarók Craig Thompson önéletrajzi ihletésű képregénye, amellyel számos díjat besöpört, teljes joggal. Thompson fundamentalista keresztény családban nőtt fel, így a képregény nem csak az első szerelemmel, a felnőtté válással, hanem a hittel, illetve a személyes hit felfedezésével is nagyon komolyan és őszintén foglalkozik.

A kamasz Craig egy ágyban alszik rendszeresen bepisilő öccsével, de szeretik egymást, és önfeledten hülyülnek a közös takaró alatt. Apjuk egy hirtelen haragú, szadista állat, anyjuk jobbára fásultan vegetál, mindkettőjükben közös azonban az elvakult, szűklátókörű, tartalom nélküli hit. Istenben és az emberek bűneiért kereszthalált halt Jézus Krisztusban hisznek, és noha még a hűtőn is bibliai idézetek díszelegnek, ez nem jelenti azt, hogy egyúttal szeretnék is felebarátaikat, és ez a kirekesztő ostobaság az egész gyülekezetükre jellemző. Craig rajzolónak készül, de a felnőttek kétségbeesve győzködik, hogy inkább lelkész legyen, mert ha a nagyvárosba költözik, pláne művész lesz, az egyet jelent az erkölcsi fertővel. Egyikük színpadiasan könnyezve mesél a testvéréről, aki szintén művészeti iskolába járt, és felháborító módon meztelen testeket rajzolt - ez pedig számukra nyilvánvalóan egyet jelent a kéjsóvársággal és a bujasággal, ami a pornográfia élvezetéhez vezet, és mindennek természetesen egyenes ágú következménye a homoszexualitás. Szerencsétlen Craig ilyen környezetben nő fel, az iskolában is kirekesztik, és ezt a mindenhonnan áradó rosszindulatot egyszerűen képtelen összeegyeztetni a hittel. Ő a személyességet keresi, a valódi hitet, a ragaszkodást.

Egy baptista téli táborban megismerkedik a szintén kívülálló Rainával, és előbb szoros barátság, majd szerelem szövődik a két kamasz között. Amikor két hétre a lányhoz utazik, ez a szerelem kiteljesedik, és itt nyilvánul meg a maga pompájában Thompson zsenialitása. 

Életében legalább egyszer mindenki volt szerelmes - gyaníthatóan kamaszkorban, vagy egy picivel később, mielőtt kiégett felnőtté vált volna. És talán mindenki emlékszik az érzésre, ami egyszerre csodálatos és iszonyúan fájdalmas. Amikor elmerülünk a szeretett személy tekintetében, csodáljuk minden, tökéletesnek látott porcikáját, már attól a fellegekben érezzük magunkat, ha csak megérintjük, vagy megcirógatjuk a haját. Nehéz erről az érzésről a maga tisztaságában, giccs nélkül beszélni, ám Thompsonnak sikerül. Az olvasó tökéletesen átélheti, Craiggel együtt szeret bele Rainába, ugyanakkor érzi azt a borzalmas fájdalmat is, ami vele jár. A szerelem ugyanis önző dolog, hiszen már előre rettegünk, hogy valamikor elveszíthetjük a másikat.

A Takarók ugyanakkor a hit vonatkozásban is mesél a szerelemről. Egyrészt, hogy a vágyakozás hogyan egyeztethető össze vele, hiszen a szerelem nem pusztán egy lelki folyamat, hanem a testi örömszerzést is kiteljesíti. Vajon ez a hús kísértése, egyszerű kéjsóvárság? Másrészt, hogy a szerelem pusztán illúzió, egy felfokozott lelki állapot, amikor gyakorlatilag tévesen látjuk a szeretett személyt, de az érzés valóságos. Ez pedig kellő fogékonysággal a hit személyes megéléséhez vezet, hiszen ha az csupán puszta formalitás, kiüresedett szlogenek halmaza, csordaszellem, mit sem ér az egész. Közvetlen kapcsolatot kell létesíteni Istennel, szeretni kell és vágyni kell az ő szeretetére, sőt, ki kell azt érdemelni. Csak így van értelme. 

És miért éppen Takarók a képregény címe? Raina egy saját maga varrta takarót ajándékoz Craignek, olyan darabokból varrta össze, amelyeknek mindegyike a fiúra emlékezteti - később ez kettejük kapcsolatának jelképévé válik. A történet jórészt télen játszódik, a két kamasz hóangyalt csinál, a puha hótakaróban feküdve nézik a csillagokat. Ám tavasszal az egész elolvad, latyak és sár marad utána - ahogy a szerelem is elfedi a hibákat, ragyogóvá és gyönyörűvé teszi a másikat. De a fiú szülei is gyakorlatilag takaróként terítik magukra serény vallásosságukat, és alatta egészen más van, az ő esetükben üresség, közöny és zsigeri gyűlölködés. Takaró a gyerekkor is - lásd a két testvér közös takaróját -, annak összes csodájával: a fantázia képes boldoggá tenni azt, ami valójában ugyanolyan pocsék, mint felnőttkorban, és az emlékezés is csupán egy fikciót hoz létre. 

Melankóliával átszőtt, csodálatos mű a Takarók, valódi szépirodalom, ott a helye mindenki könyvespolcán.

Értékelés: 10/10

(A képeket a kiadó engedélyével közöljük.)