Ilyen közel még sose voltunk a milliárdos életutazóhoz, mint a Paprikaföldektől a HÉTCSILLAGOS életig című könyvének extra speckó bemutatóján.
“Az üzleti élet Azahriah-ja”-mondja a konferanszié, akitől egyből át is veszi a szót Zoli, mert ő azért ennél szerényebb figura. Annyira szerény, hogy igazából a paprikás zsíros kenyérnél nem is akart volna mást adni a pogácsazabáló újságíróknak, de a show végén voltak gourmet finger foldok meg pezsgő.
Illetve fontos információ, hogy:
Van a home office meg van az, amit Jákob Zoli jobban szeret, a Beach office.
Ezt a két dolgot tudtam feljegyezni magamnak Jákob Zoli könyvének sajtótájékoztatóján. Az egész egy közel egyórás csúszással kezdődött, ami a sajtótájékoztatók esetében szinte normálisnak is mondható, mert amíg nem kezdődik el a program, addig lehet kávézni mondjuk, meg nyilván mindenki késni szokott. Szóval a csúszás után Zoli beesett a terembe, majd elkezdődött a mesélés, hogy mi is ez a könyv, aminek az a címe, hogy a Paprikaföldektől a HÉTCSILLAGOS életig.
Zoli délután négy óta dedikált, így este hétre már egy kicsit elfáradt, de próbálta tartani magát. Igazából lehetne itt szőrözni azon, hogy jobban is felkészülhetett volna, hogy régi fotók diavatítésén túl mást is lehetett volna mutogatni a kivetítőn, de minden amatőrsége csak megerősítette bennem azt az érzetet, amit már többször is jeleztem korábbi cikkekben:
Jákob Zoli nem jó médiaszemélyiség.
A Tiktokon látható videóban tud érdekes lenni, de arra az 1 percre és nem tovább. A 20-30 perces beszélgetés a saját könyvéről is feszélyezett és összeszedetlen volt. Néha elnevette magát a saját poénjain, kiszólt a kollégáinak, akiket visz majd Mauríciuszra, mert náluk, a Crystal Nailsnél így jutalmazza a hűséges dolgozókat. (A mostanában látott gyógyszeripari ügynökökről szóló filmek, sorozatok után kicsit déja vu érzésem volt, hogy a körmös világban is megy az ügyfelek, kollégák egzotikus helyekre utaztatása a prémium partnerprogram keretein belül.)
A könyvét a világ több pontján írta. Ahol épp eszébe jutott valami, azt leírta, majd ráfűzött egy régi emléket, történetet, tanulságos mesét a saját életéből. Szingapúrban valami fullos hotelszobából pont az jutott eszébe, hogy amúgy Szingapúr milyen erős matekban, és ő sem volt épp hülye a számokhoz meg az egyenletekhez a bajai gimnáziumban. Mesés párhuzam. Nem egy szépirodalmi remekmű, de nem is akar az lenni. Jákob Zoli egy olyan fickó, aki rájött, hogy hatalmas biznisz van a szépségiparban. Az, hogy neki ez bejött, az egy dolog. Elvan ő a három Ferrarijával meg az utazgatásaival. Nem akar motivációs előadó lenni, nem akar sokat lehúzni, nem akar kért vagy kéretlen tanácsokat osztogatni senkinek sem. Ez a könyv is inkább a saját maga szórakoztatásáról szól, ami tele van azokkal a fotókkal, amiket amúgy is megosztott már a közösségi médiában. (Meg vannak régi felvételek, de olyanok, mint a 90-es évek vígjátékainak végén a stáblista mellé bevágott bakiparádék: kedvesen aranyos kitekintés, ami csak még jobban kiemeli Jákob Zoli civilségét.
Jákob Zoli élőben is egy tök szerény csávó. Jó, a JAKOB 01 rendszámú Ferrarija alapján nem ezt mondaná az ember, de ezt nem flexelésből csinálja.
Össze lehet hasonlítani mondjuk Polgár Árpival. Nem tudom, hogy ki a vagyonosabb, de az látszik, hogy Árpi szereplése mennyivel másabb, mint Zolié. Zolinak mintha terhes lenne ez a nagy figyelem. Ha nem is terhes, de az biztos, hogy nem mozog benne otthonosan, talán még zavarja is, hisz leginkább azokat a barátait bírja, akik lerántják a földre.
Kedves naivsága miatt nézőként azt lehet rá mondani, hogy bárgyú, amire még rátesz a karizmatikusnak éppen nem nevezhető megjelenése.
Ezért van az az érzésem, hogy ő túl jó, túl tiszta lelkű ember ahhoz, hogy tévében szerepeljen.
Élőben pedig csak megerősödött bennem ez az érzés. A könyvét olvasva meg még inkább: Zoli ugyanaz a csávó a Tiktokon, a tévében és a könyvében, mint élőben. Ebből a szempontból az egyik leghitelesebb médiaszemélyiség. Bár sokszor hangoztatja mindenki, hogy ez mennyire fontos, valójában nem az, mert a lényeg, hogy minél hangosabb és minél megosztóbb percemberek szerepeljenek.
Összegezve: a körmös bizniszben biztos rajongva imádják, ott lehet, hogy megvan a tekintélye, de a tévében csak egy cserepados Delhusa Gjon lehet nagyon maximum.
Ami pedig a könyvet illeti, nos, nem mondom, hogy Gutenberg forog a sírjában, de azért nem ez fogja csapágyasra hajtani a nyomdagépeket. Semmi olyan nincs benne, amit amúgy karriertanácsként vagy vállalkozásépítésként ne hallott volna már az ember. Jákob Zoli se tud újat mondani ezekben. Az, hogy utazik-ide oda, hááát vannak jobb travel blogok meg vlogok, amiket érdemesebb követni. Életút kötetnek pedig messze alulmúlja az ember várakozásait. Felmerül a kérdés, hogy ez a könyv egyáltalán minek van?
