Guzel Jahina a mai orosz irodalom új világsztárja, akit egyre gyakrabban hasonlítanak Gabriel García Márquezhez: hasonló részletgazdagsággal s egyben mágikus fantáziával mesél arról, ami a kegyetlen huszadik században történt Oroszországban – úgy, ahogy senki más.
„Arra jutott, hogy a katolikus, vagy a pravoszláv, vagy a mohamedán hívő fölött elmondott lutheránus ima mégiscsak jobb, mint a semmilyen. Ezért minden halott fölött mondott imát, még a tatárok és a kirgizek fölött is. Jóllakatni nem tudta az éhezőket, de el tudta temetni őket, hogy ne legyen belőlük farkasok étke. Hányat temetett el – nem számolta. Ezt a rettenetes esztendőt pedig elnevezte Az Éhezők Esztendejének.”
A 18. században Nagy Katalin cárnő biztatására németek tízezrei telepedtek le Oroszországban, a Volga mentén, megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, és példás szorgalommal művelték földjeiket. Guzel Jahina főhőse, Jakob Bach egyike a leszármazottaiknak, egy kis német telepen dolgozik tanítóként, és úgy tűnik, semmi izgalmas nem történhet az életében, mígnem…
Mígnem egy nagy szerelem és a bolsevik forradalom fenekestül fel nem forgat mindent az oroszországi németek életében. A nagyvilág egyszerre félelmetes hellyé változik, ahonnan Bach elmenekül a szerelmével együtt egy tanyára, majd egyedül neveli a gyermeket, a kis Antjét, aki vér szerint talán nem is az övé. De Antje mégiscsak a gyermek, akit védelmeznie kell, és Bach immár őt próbálja megóvni az összezavarodott új világ minden veszedelmétől. Bach közben meséket ír, s mindaz, amit kitalál, előbb csodálatos, majd riasztó módon megvalósul a világban…
Guzel Jahina Kazanyban született és nőtt fel, az ottani egyetemen szerzett bölcsészdiplomát; jelenleg Moszkvában él. Első regénye, a Szibériába száműzött krími tatárokról szóló Zulejka kinyitja a szemét a 2015-ös esztendő legnagyobb orosz könyvsikere lett: elnyerte a Nagy Könyv és a Jasznaja Poljana-díjat, és több mint harminc országban jelent meg. A Volga gyermekei hasonlóan nagy sikert aratott, 2018-ban elnyerte a Sznob folyóirat „Made In Russia” díját, 2019-ben Szerbiában Ivo Andric´-díjat kapott, 2020-ban pedig Németországban ő kapta meg a kétévente odaítélt Georg Dehio-díjat.
„A második regény még ragyogóbb, még lebilincselőbb, mint az első volt… Szerelem, halál, születés – ezek a fő témái, de ugyanúgy a történelem, a politika, a háború és az alkotás is.”
(Jelena Kosztyukovics)
