Történt egyszer, hogy a költő Egyiptomban telelt. Ott született meg e remek.
Bella István: Jóravaló Joó Jeromos
(Rákos Marcsinak)
Marcsi álmából rakott
egy igazi remeterák-lakot.
Az alja csorba égbögre:
a Vörös Tenger öble.
Körfala tükrök havából
kerekedik, a sivatagi sugárból.
Tornya csavaruló
csudabiga-csoda,
afféle mindenségpalota.
Szép, szép! De minek?
Ha nem lakja senki.
Marcsi kezde is
nekikeseredni.
Majd kiszakított
a tengerből
egy fehér irkalapot:
egy gyűrött hullámot,
kisimította és legott,
egy hirdetést fogalmazott.
„Hajléktalan remeterákok!
Hahó! Halihó!
Egy csoda remeterák-palota
magány-okokból
jutányos áron kiadó!
A tengervíz bevezetve,
puha homok-nyugágyak benne.
Csillagokig vezető csigalépcső.
Holdtévé. Sose kiégő képcső.
Fogható rajta minden csatorna:
Napvilág, Mars és Plútó.
A Szaturnusz kilenc holdja
meg a Föld. Igaz, néha sötéten,
amolyan félárnyékképpen.
Legfőbb értéke a kies laknak,
hogy minden ablaka vakablak,
azaz: sehova néz.
Így itt egy nehéz-
szívű, szomorú remeterák,
akinek túl tág és víg a világ,
a világ végéig boldogan ellakhat.”
Ígyen. Majd a hirdetést
a leggyorsabb hírügynökségre:
rábízta a fényre,
és várt. Várt!
Hogy: végre. Végre. Végre.
És végre!
Kocogtatják az ablakot.
„Bocsánat, jó helyen vagyok?
Jóravaló Joó Jeromos vagyok.
Kegyed az a Rákos Marcsi, nemdebár,
aki egy hajléktalan remeterákra vár?
Igen?
Drága Marcsisága,
olvastam szíves sorait
a Tengeri Föveny Újságban,
s rögvest rohantam,
ahogy a hat lábam
baktatni bírt
remeterákhalálában,
hogy le ne késsem.
Még nem?
Ó, akkor ha lehetne,
kivenném e lakot egész
harmadik évezredre.
Ki is fizetném. Bármilyen valutában:
tenger színében, égben.
Csekkel: nap-nyugtával.
Az aláírás rendben.
Igazi. Nem hamis.
Mindenütt elfogadják.
Maga a Nap is.
Csak egy a baj. Ha sokáig vagyok
egyhelyütt, kissé nyughatatlan vagyok.
Ezért hol itt, hol ott!
Ezt írta föl a doktor.
De nyugodt lehet Kegyed,
az első évezred alkonyatkor
itt leszek, pontosan háromezeregyben.
Ha így is megfelelne…”
Marcsi bólintott, rendben,
hisz e remeterák-lak kész jurta, vándorsátor,
beköltözni se kell, szinte megy, megy magától.
Marcsi most tűnődget, milyen az a világ,
hol is baktatgathat a remeterák.
Egyedül hallgatja tenger mormolását
mint Mikes Kelemen remetesége mását?!
„Bár minden Holnap Ma lenne,
bár Holnap lenne Most!
Még ma viszontlátná
a vándort:
Jóravaló Joó Jeromost!”
