Bond" - szünet, mosoly - "James Bond". Hányszor hallottuk már ezt a pimasz bemutatkozást. (Hússzor, pontosan). Mégis vártuk. Mert mindig van benne kisebb-nagyobb meglepetés. (Halj meg máskor!, rendezte Lee Tamahori.) Most például egy apróságot kaptam ki, egy intrikus figurát, valami CIA-st, akiről rögtön gondolhatod, hogy rossz ember: a No Smoking felirat alatt bagózik. A filmen így oldják meg, hogy te is lásd, milyen szemét, pedig adja a kemény fiút (egyébként ő az, aki Bondot majdnem tönkreteszi). És ez a cigisnitt poénnak számít...
Ezúttal sajnos ilyen az egész mozi. XXI. századi technika, kütyük és lángtenger, de a régieknél gyengébb benyögések. Pierce Brosnan csinos, jól áll neki a szörf is, meg az új nő is (Halle Berry), de ez kevés: nincs iróniája. Igaz, a rendező sem sziporkázik. Fordulatnak például azt találták ki, hogy Bond a rossz emberrel lovassági karddal párbajozik (mit gondolsz, ki nyeri?). És lassú, meg hosszú - legalább-is a poénokhoz mérten.
Amúgy pedig megfoghatták volna az isten lábát, mert a 007-es ezúttal az észak-koreaiakat akarja kikészíteni (mert azok megint kardcsörtetnek), és ma a nagypolitika is errefelé tekint. És mivel a film nem öt perc alatt készül, tehetségre vall, hogy egy évvel korábban találhatták el a mai trendet. Ami jó is lehetett volna. Mert az az igazság, hogy Bond-nak mégiscsak a hidegháború fekszik igazán, és most, hogy egy kicsit felmelegítették, akár ki is bontakozhatott volna. A gonosz észak-koreaiak között van egy rendes tábornok is, aki tényleg békét szeretne - fair play filmen -, de persze veszít. Az ő fia lesz Bond sötét-gonosz ellenfele. Persze előbb génterápiának vetik alá, hogy egy kicsit SS-kommandósnak nézzen ki. Ilyen rémes dolgok vannak a demilitarizált zóna mögött...
Az ember azért elgondolkozik a formátumról - ugyanis a mese váza mind a húsz variánsban ugyanaz: lehetetlen küldetés, az angolok koros mérnök-feltalálója, aki ontja magából a csodaketye-réket, Bond - bármennyi dolga is akad - mindig szakít időt a lányokra, és a legfontosabb: nyakkendője mindig kifogástalan. (Kivéve ezt a mostani változatot: a szörfözés közben, valamint a kínzási jelentekben nincs nyakkendő...) Az állandó elemek visszatérését nevezik formátumnak. Merthogy erre vagy éhes: akár Sean Connery, akár Roger Moore az ügynök - mindig ugyanazt kapod, persze mindig másképp. Ahol is mind a kettő fontos, az ugyanaz is, meg a kicsit más is. Mert e formátum (a sorozat) lényege a kettősség keverése: csipetnyi játék, nagy komolyság - kiröhögve; bájos szex és a világpolitika farce-a; az apparátus hatalmas, de csak egyetlen ember képes benne eredményt hozni. Miért térünk oly lelkesen vissza hozzá? (A Connery-változat negyvenéves, de ha valahol megy a tévében, otthagyod a többi csatornát.) Tán azért, mert nem lettünk igazán vevői a manapság futó, halálosan komoly akciófilmeknek, a 007 iróniája mindent meg tud kérdőjelezni, még a technikai fejlődés robbanását is, és persze önmagát is. Mi meg erre vágyunk. Nem nosztalgia ez, inkább a közönség józansága: te is tudod, hogy ami látható, az nem igaz, miért ne lehetne egy kicsit megmosolyogni, netán kinevetni - atomháborús veszélytől a kémszervezetek csődjéig az egész multimédiás komédiát.
Ezt a nézői vágyat nem érti ez a mostani variáns. A viccelődés benne van, persze hogy benne van - a formátumtól nem igen lehet eltérni -, de amit itt csinálnak, az nem irónia, vagy ha az, akkor annyira elmismásolva, hogy nem ismersz rá. Ami marad, az a dirr-durr, amit bárhol megkaphatsz.
Kivéve az angol és amerikai spion-kodás vetélkedőjét, amiből itt láthatsz egy csipetnyit. Meg gyémántüzletet, a dél-koreai rossz ember abban utazik, társának még arcában is van egy tucat belőle (így varrták össze Bond valamelyik pofonja után), de hogy miért a brillt használták foltozóanyagnak, azt ne kérdezd: a smink rejtélyes szakma.
Azért van benne ötlet: Bond kocsija például most láthatatlan. Illetve olyan verda, ami áttetsző, annyira belesimul környezetébe, hogy senki se látja, mikor beleül, viszont e tulajdonságának néha el kell romlania, hogy az ellenség harcolhasson vele. A részleteket és mellékhatásokat figyeld majd az üldözéses jelenetben. (Pont annyival hosszabb a film a kelleténél.) Vigasztalásul Madonna énekli a címadó nótát.
