15 magyar film, amin nevetni is lehet

Attól, hogy kriminek, gyerekmesének vagy propagandafilmnek indul vagy Jancsó Miklós rendezte, még lehet nagyon vicces is az adott műremek! Lássuk a listát!

Meseautó (1934)

Kovács Vera egyszerű kis banki alkalmazott, aki sohasem látta a nagyfőnököt, Szűcs János vezérigazgató urat. Amikor a csinos lány egy autószalonban ámuldozik az autócsodákon, Szűcsnek megakad a szeme a "hölgyön", és úgy rendezi, hogy Vera "a szalon ajándékaként" megkapja a kocsit. Sőt, önkéntes sofőrként mellé is szegődik, mivel szeretne bizonyságot szerezni végre arra, hogy egyszer az életben nemcsak a pénzéért, a rangjáért, hanem önmagáért szereti egy nő. A mit sem sejtő lány szívében szerelem ébred a sofőr iránt. A filmet, amely egy filmtörténeti korszakot nyitott meg, 1934. december 14-én mutatták be, a kérdéses autó egy Horch 780-as cabrioletnek – és Kabos Gyula nélkül talán ez a vígjáték sem lett volna olyan kitörő siker. Készült egy remake belőle, de az eredtihez képest említést sem érdemel.

Port.hu pontszám: 9.4

Állami áruház (1952)

Volt humor és nevetés az 50-es években, a Rákosi-korszak alatt is, de kissé fanyar, aktuálpolitikai proletárhumor, amely azért figyelembe vette azt is, hogy a régi világ maradványai még az épülő szocializmus lábazata között burjánzanak, ha nem ellenfélként, hát akadályként. Mert ugyebár a filmbéli a Diadal Áruház (a helyszín valójában a Divatcsarnok) is egyfajta szimbólum a mindennapok harcáról, a köztük bujkáló rosszakarókról és azokról, akiket az új rendszernek meg kell nyernie magának – például akkor, amikor az áruház régi igazgatója elterjeszti a rémhírt, hogy kivonják a forgalomból a 100 forintos bankjegyet, az új, ideológiailag továbbképzett fiatal igazgató és az eladók azonban állják a hisztériás vevők rohamát! A kor legjobb színészei asszisztáltak ehhez az alapvetően propagandafilmhez - Gábor Miklós, Feleki Kamill vagy Latabár Kálmán -, és nekik köszönhető, hogy a Párt üzenetére alig, vagy egyáltalán nem figyel a néző. És egy csodás idézet: „Jön a tél, és meglátják, itt fogunk állni télvíz idején törpe nélkül!” 

Port.hu pontszám: 8.6

Keménykalap és krumpliorr (1974)

1974-ben mutatták be a Csukás István azonos című műve alapján készült ifjúsági tévésorozatot, amiből készítettek egy 100 perces összevágott mozifilmet is – a sorozatra aligha emlékszik bárki is, a film klasszikussá vált. A Vadliba kisdobos őrs lelkes tagjai – köztük Kovács Krisztián és Berkes Gábor - szövetkeznek az állatkertből ellopott kismajmok felkutatására, és persze arra, hogy beteg társuknak cirkuszi előadást rendezzenek. Minduntalan keresztezi útjukat az álruhás, intrikáló Bagaméri (Alfonzó), az elátkozott fagylaltos, aki szeretne hozzáférni a majmokért beígért jutalomhoz. A gyerekfilm egyedülállóan keresztezi egymással a lelkes kisdobos hozzáállást és a pesti humort, egyes mondatai ma is szállóigének számítanak – mint A kankalin sötétben virágzik!

Port.hu pontszám: 9.8

Veri az ördög a feleségét (1977)

Augusztus 20., valahol a Balaton-felvidéken. A vasutascsalád hatalmas sürgés-forgás közepette készül a nagy napra: pesti rokonuk jön vendégségbe, nagyhatalmú funkcionárius főnökével, Vetró Gézával és annak családjával. Itt a soha vissza nem térő lehetőség, hogy bávatag gyermekeiket remek álláshoz juttassák. Kajtárné, a háziasszony lucullusi lakomát rendez, gőzölögnek a levesek, illatoznak a húsok, csurran a házipálinka, ám a magas vendég, a gyomorbajos, aszkétikus funkcionárius, aki meglehetős idegenséggel tekint a terített asztalra. A Bereményi Géza forgatókönyvéből készült film tökéletesen mutatja be a zsírban cuppogó késő kádári szocializmust, annak mindennapi viszonyrendszerét és a jó öreg hazai „kijárásos” ügyintézést, csakhogy nem drámaként, hanem csehes humorral tálalva – nem csoda, hogy Karlovy Varyban fődíjat kapott -, Koltai Lajos által fényképezve.

Port.hu pontszám: 9.2 


Égigérő fű (1979)

„Csak az a szép zöld gyep, az fog hiányozni!” – már ez a mondat is milyen hangulatot áraszt, nem igaz? Talán azért, mert az egyik legnagyobb magyar meseíró, Janikovszky Éva tollából származik, hiszen a film az ő Málnaszörp és szalmaszál című regénye nyomán készült. A szállóigévé vált mondat pedig Poldi bácsi, az 52 év szolgálat után parkőr nyugdíjba készülő parkőr siráma. Ám lesz valaki, aki segít Oldi bácsi, két cuki kisgyerek, akik mintha egy Kinder szelet dobozáról ugrottak volna le – egyikük az icipici Ullmann Mónika –akik úgy döntenek, gyepesítik a bácsi bérházának udvarát. És innen indul az igazi közösségépítés, amit tanítani is lehetne, de a tényleg kedves mese mögött igazi pesti humor húzódik, de kivételesen most nem a megkeseredett, pesszimista fajtából. 

Port.hu pontszám: 9.7

Ripacsok (1981)

Mint tudjuk – vagy nem – a showbiznisz színes, csillogó kulisszái mögött keserűség, irigység és árulás honol, és ez idehaza is így volt, mert a színpadon sosincs barátság, és, ha kihúnynak a fények, megfagy a mosoly is. Stók Ede és Salamon András hosszú ideje társak, közös kabarészámukkal nagy sikerrel lépnek fel estéről estére. A szilveszteri tévés közvetítésben való részvétel mindkettőjüknek nagyon fontos, hiszen az egész ország előtt elénekelhetik közös számukat a háromlábú nadrágban: Egyedül nem megy. Salamon azonban váratlanul leváltja Stókot egy új, fiatal táncos lány miatt. Sándor Pál filmje ugyan nem egyértelműen vígjáték, de a maga szomorú és néha dühös bohócaival a chaplini értelemben mégis az, arról nem is beszélve, hogy a magyar film két óriási komikusa, Garas Dezső és Kern András itt egymást is szórakoztatja. 

Port.hu pontszám: 8.7

Csak semmi pánik (1982)

Ötvös Csöpi újra lecsap, a gonoszok pedig újra külföldre szakad hazánkfiai és imperialista cinkosaik, hiszen idehaza abban a szép és kerek rendszerben nem létezhetett semmiféle szervezett bűnözés. A Piedone-filmek nyomán „kinőtt” Ötvös széria második darabja is a Balaton mentén, a főszereplő-társrendező és ezúttal is forgatókönyvíró Bujtor István kedvenc forgatási helyszínén, a Balatonnál játszódik. Egy bűnbanda itt készül megszerezni a II. világháborúban lelőtt repülőgép vízbe zuhant értékes rakományát, és persze hamarosan indul a Kék szalag vitorlásverseny is – a startig kell hősünknek megoldania az ügyet. A sorozat többi darabjához hasonlóan ez is afféle kaszkadőrfilm, ahol nem csak hatalmas pofonok zúgnak el a néző feje mellett, hanem sárkányrepülős és egyéb kunsztok is, a poénokról Kern András és társai gondoskodnak, a látványról pedig számos szépasszony, köztük a korszak ünnepelt dívája, Medveczky Ilona.

Port.hu pontszám: 9.2

Szamárköhögés (1987)

Ki-ki másként látja ugyanazokat a történelmi eseményeket, és az 1956-os forradalom hősiessége is csak afféle háttérré módosul Gárdos Péter családi filmjében, de tegyük hozzá, hogy a rendezőnek ekkor még óvatosan kellett fogalmaznia. Budapest felfordult, lőnek, a család meg van zavarodva, a gyerekek nem mennek iskolába, amit nagyon élveznek, és az egész pereputty bezárkózik a négy fal közé. A maga módján minden felnőtt valahogy kilép eddigi életéből, apa végre megpofoz valakit, anya pedig el akarja hagyni a családot és az országot valami fickóval. A dráma persze ott van mindvégig – hiszen lőnek, bárki meghalhat és meg is hal -, de a helyzetkomikum kikezdhetetlen, például amikor a család virágnyelven közölné a telefonban az amerikai rokonokkal, hogy mi folyik Pesten, és persze minden szerepben zseniális színészeket látunk...

Port.hu pontszám: 8.2

A legényanya (1989)

Vajon Garas Dezső miért nem rendezett több filmet? Mert csak ezt az egy darabot készítette el, de ez remekül sikerült, ráadásul egy olyan terepen, ami az ízig-vérig urbános színésznek nem biztos, hogy otthonos volt, a nagy bús magyar vidéken. Itt, pontosabban a népmesei áthallással is bíró Rátóton történik meg a csúfos eset, hogy egy fiatalasszony szembemegy a népakarattal, és nem a nagyvezérről nevezi el fiát – a faluban ugyanis a tanácselnök után minden férfit Bélának hívnak -, hanem a Józsi nevet adja neki. Józsi furcsa fiatalemberré cseperedik, ráadásul egy többszörösen kifordított “szeplőtelen" fogantatás is megesik vele, és csodálatos módon egyenesen Szűz Máriától lesz gyereke. De vajon a falunak szüksége van-e csodára? Az egyik legabszurdabb alapvetésű magyar komédia sokat mond el rólunk még ma is, sajnos, Béláim az úrban!

Port.hu pontszám: 8.8

Roncsfilm (1992)

Furcsa filmek készültek közvetlenül a rendszerváltás után: talán a jövőt megérezve egyik sem a felszabadultságról és a reményről szólt. A piszkos, lepukkant magyar rögvalóságnak tartottak görbetükröt, mondván, vigyázzatok emberek, nem magától lesz itt minden jó, hanem úgy, ha kihúzzátok magatokat és nem lesztek idióták. Ez persze nem történt meg, és ahol Szomjas György filmje játszódik, ott nem is történhet meg. Szomjas fogta a budapesti lumpenproli lét összes létező kliséjét a Szigony utca környékéről, és jól megrázta az egészet, hadd szaladgáljanak a pici, a fénytől és a piától bódult hangyák. A színhely egy lerobbant, ételszagú lakótömb Gólyának nevezett kocsmája és annak közvetlen környéke. A chaplini kisemberek világa ez. Bizonytalan, lecsúszott egzisztenciák élnek errefelé: munkanélküliek és alkalmi munkások, zöldségesek és taxisok, melegszívű svihákok és alkalmi szeretők. Lehet rajtuk röhögni, utálni őket, de egy kicsit meg is szeretjük az elbaltázott társaságot.

Port.hu pontszám: 8.3

Sose halunk meg! (1993) 

Az itt főszereplő és  rendezőként bemutatkozó Koltai Róbert a magyar vígjáték különös alakja, aki rendre ingadozik a nagyszerű komikus és a fárasztó komédiás állapota között, a kilencvenes évek elején azonban még az előbbihez tartozott. Itt vállfaárusként vezet be minket és vastag szemüveges, esetlen unokaöccsét egy olyan világba, ahol minden megtörténhet, ahol a legfurább alakok ügyködnek: a piacozás, a seftelés és persze a lóversenyébe világába, valamikor a hatvanas években.Koltai a főhőst, Gyuszi bácsit a saját nagybátyjáról mintázta és számos más önéletrajzi elemet vitt a történetbe, és bemutatásakor a film olyan elképesztő siker lett, amit a színész/rendező azóta is képtelen volt megismételni, pedig sokat próbálkozott. A film főcímdala, a Nagy utazás – Dés László és Bereményi Géza dala, Presser Gábor előadásában – a legtöbbet játszott magyar filmzene, ami egy későbbi musical alapja is lett.

Port.hu pontszám: 8.5

Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999)

Egy kései Jancsó Miklós filmet muszáj volt betennünk ide, hiszen a pályáját nagyívű és allegorikus történelmi munkákkal kezdő mester a nyolcvanas évek zavarbaejtő formai és filmnyelvi kisérletezései után végül újra feltalálta magát, és könnyed, szórakoztató, mégis elgondolkodtató és újszerű darabokkal rukkolt elő. Tette mindezt bőven a 70. életéve után, ami azért nem semmi! Választásunk lehetett volna az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél vagy éppen az Anyád! A szúnyogok is, de azért került ide a Nekem lámpást adott – és szégyellje magát, aki lámpás helyett lompost mond! -, mert ennek a filmnek a legmagasabb a pontszáma a nézői szavazatok alapján. A történet szinte mindegy is, ez Jancsónál sosem volt fontos, a lényeg, hogy az általa feltalált, de mások által is gyakran használt Kapa–Pepe páros téblábol a városban, ismert emberekkel találkoznak, van, aki énekelni kezd, van, ami performanszba csap át, és ez szinte végig tényleg vicces.

Port.hu pontszám: 6,7

Kontroll (2003)

Antal Nimród  filmje természetesen nem elsősorban vígjáték, hiszen komoly és néha ijesztő dolgok is történnek benne. Utasokat lök valaki a metrószerelvény alá, és látjuk, ahogy egy bekattant utas elvágja valakinek a torkát, de azt sem tagadhatja senki, hogy rengeteget nevethetünk az itt látott, gyakran groteszk helyzeteken. Merthogy elsősorban pancserek között járunk, lepukkant, elvadult, néha selejtes figurák között, akik BKV ellenőrként dolgoznak a metróban. Van köztük egy kakukktojás, Bulcsú, aki egy ígéretes mérnöki pályát hagyott ott, jelenleg egy ötfős ellenőrcsapat tagja, és munka után is marad a föld alatt, ahol veszély, izgalom és szerelem leselkedik rá. A humor forrása természetesen nem az elkallódó értelmiségi figura, bár ez egyértelműen az itt felfedezett Csányi Sándor filmje, hanem az ellenőrök időnként kabarészámba torkolló viselkedése, ami ugyan kicsit sem hasonlít az igazi jegyellenőrök viselkedésére, de pont azért szórakoztató. 

Port.hu pontszám: 8.6


Állítsátok meg Terézanyut! (2004)

Míg a férfiközönséget ekkoriban Tarantino koppintásokkal igyekeztek behúzni a mozikba, a hölgyekre Bridget Jones naplója utánérzések vártak, mint a Csak szex és más semmi vagy éppen a Teréz anyu. A filmek közös vonása, hogy női barátai társaság kalandjait követik, akik a sokat nevetgélnek és hasznos magánéleti tanácsokat adnak egymásnak, illetve egyszerűen jól néznek ki együtt és külön-külön is. És van még egy hasonlóság, akárcsak a Bridget Jones, ez is egy bestseller feldolgozása, Rácz Zsuzsa azonos című könyvéből készült, a rendező az elsőfilmes Bergendy Péter. Filmünk hősnője a csinos, vonzó, de mindig rosszul döntő Kéki Kata (Hámori Gabriella), akinek van három attraktív barátnője is - Ónodi Eszter, Schell Judit és Major Melinda -, illetve egy rakás udvarlója. Abba ne menjünk bele, hősnőnk kivel hogyan jön össze és miért szakít, a lényeg, hogy folyamatos, de sosem túl mély válságban van, és ez sokszor vicces is. Van, aki utálja a filmet, mi elsősorban Hámori Gabriella szemei miatt szeretjük, másodsorban Ónodi Eszter és Schell Judit miatt.

Port.hu pontszám: 5.6

Argo (2004)

Egy cifra káromkodás lehet baromi vicces és oltári bunkó dolog is, függően attól, ki kinek és hogyan mondja. Ha egy csapat olyan remek karakterszínész szájából hangzik el másfél percenként egy-egy lópimpiri és egyéb, mint Kovács Lajos, Nagy Feró, Mucsi Zoltán, Csuja Imre vagy Scherer Péter, akkor minimális a hibalehetőség, és a színész-celeb-rendező Árpa Attila biztosra ment, amikor őket is bevette eszement krimijébe, ahogy a folyamatos Tatantino és Guy Ritchie idézetek sem a véletlen művei. Az izgalmas kincsvadászat és véres krimi vonala többnyire ügyesen keresztezi egymást, bár néha mintha üresjáratban rohangálna a megannyi mellékszereplő, de ilyenkor Árpa csak előveszi közönségkedvenc színészeit, akik mondanak valami csúnyát, és már nevetünk is. Nemrég készült egy folytatás, az nem szólt túl nagyot.

Port.hu pontszám: 7.5

További olvasnivaló: A legjobb magyar vígjátékok