Andy Warhol egyszer megmondta, a jövőben bárki híres lehet 15 percre. De ő nyilván nem egészen így gondolta.
A filmben reális képet láthatunk arról, mit sugall ma a média egy egyszerű nézőnek vérben gázoló hírműsoraival, szenzációs riportjaival, melyben sorozatgyilkosok nyilatkoznak keserű gyerekkorukról, és ízléstelen show-műsoraival, melyekben emberek alázzák meg magukat csak azért, hogy legalább 15 percre reflektorfénybe kerüljenek. A szabadság országában a gyilkosoknak külön jogok járnak, s a médiának köszönhetően, börtöntöltelék helyett, milliomos sztárokká válnak.
Legalábbis ezt látja a tévéből Oleg, aki orosz barátjával, a filmes karrierről álmodó Emillel érkezett Csehországból, hogy Amerikába menekült társukon behajtsák a pénzt, ami az utolsó balhéból jár nekik. A találkozás azonban tragikusan végződik, melyet Emil, Capra után szabadon, videóra vesz. A tévéműsorokból merítve Olegnek támad egy ötlete, miután találkozásaik során rendre új halottak képződnek. A Lehetőségek országában egy igazi, hiteles, vérfürdőért a szenzációra vadászó híradók bármit kifizetnek.
De a 15 perc hírnév, mindamellett, hogy valós problémákat feszeget, sajnos sokszor megmarad a közhelyeknél, a valódi médiaszemetet bemutatva. Persze kis hazánk még csak barátkozik az efféle televíziózás szépségeivel, elég, ha annyit mondok, hogy a Szabó László-féle Kék fény óta nagyot változott a világ. Ma már Máté Krisztina lépked felénk egy járógépen, hogy megmutassa, milyen is az a való világ. Persze van Reality tévé is, no meg mindenféle show, show hátán, egyik igénytelenebb, mint a másik. Kihagyhatatlan a felsorolásból persze a Frei-Juszt állóháború, no meg egykori tornásznőnk mostanság interneten látható állítólagos lepedőakrobata produkciója is. Ezek a történések voltaképpen az amerikai médiabirodalmak csinált híreinek halvány lekoppintásai, nekik Clinton-Lewinsky, nekünk Csisztu-Solti jutott (egyébként mennyivel jobban néz ki Zsuzsa Monicánál).
A film éppen ezért tűnhet a magyar nézô számára érdekesnek, no meg a heveny akciózások miatt. Amúgy ez az a film, amelyben Dobó Kata együttforgatott Robert DeNiróval, bár közös jelenetük nincs, tény, hogy Katánknak azért jutott egy mondat és cca. 5 másodpercnyi hírnév a kétórás film során.
