Bródy Sándor (Eger, 1863. július 23. – Budapest, 1924. augusztus 12.) nagy hatású magyar író, drámaíró és publicista volt. Hatással volt többek között Ady Endrére, Móricz Zsigmondra, Krúdy Gyulára, Szomory Dezsőre és Molnár Ferencre is.
[img id=500244 instance=1 align=left img]Író, újságíró. Szülővárosában töltött gimnáziumi évei után rajztanárnak, festőművésznek készült, de miután családja elvesztette vagyonát előbb Pestre költözött, majd Gyulán vállalt munkát. Itt jelent meg első novelláskötete (Nyomor,1884), melynek sikere álláshoz juttatta több újságnál is (Budapesti Hírlap, A Hét).
Később Kolozsvárott szerkesztette az Erdélyi Híradót. A századforduló körül – Fehér Könyv c. önálló folyóiratain kívül – más lapoknál is dolgozott (Jövendő, A Nap, Újság). Politikai, irodalmi, művészeti tárgyú cikkei mellett rendkívüli jelentőségűek színházi írásai.
Korának jelentős, elismert drámaírójaként, színpadi szerzőjeként, belülről szemlélve a kulisszák mögötti életet, színházi tárgyú cikkei új fejezetet nyitottak a magyar színikritika történetében. Szépirodalmi igényű irodalmi arcképei érezhetően hatottak Krúdy későbbi hasonló írásaira.
Novellisztikáját kezdetektől fogva a naturalizmus stílusjegyei mellett a polgári életforma mélyreható ismerete, egyszersmind a kapitalizálódó társadalom elesettjeinek ábrázolása jellemezte.
Bár nem vállalt szerepet – a Tanácsköztársaság bukása után háttérbe szorult. Padovában, később Baden bei Wienben élt; 1924-ben tért haza. Írói munkássága nem köthető irodalmi csoportokhoz, élete végéig megőrizte alkotói függetlenségét. Stílusa, műveinek hatása először a Nyugat első nemzedékének írásaiban talál visszhangra.
Forrás: PIM
