Verne Gyula valamely regénye nyomán legutóbb Jackie Chan és mókás társai indultak nyolcvannapos Föld körüli (lassacskán ódivatúnak tűnő) kétdimenziós expedícióra. Túléltük. Jelen matéria hasonképpen családcentrikus voltát egy percig sem vonnánk kétségbe, mozgógépes létjogosultságát annál inkább. Hagyományos moziban szemlélve bizonyára gyengére sikerült produkció lenne ez az Utazás, de "háromdés" szemüvegen keresztül valamicskével szebb és izgalmasabb a benne ábrázolt - mélyen föld alatti - világ. A 3D körül máig javarészt doku szösszenetekkel és animációkkal tapogatózó Hollywood úgy döntött, itt az ideje, hogy hús-vér színészeket rántson le a makettek és számítógépek uralta birodalom kommunikációs mélységeibe. Mázli, hogy épp ráért az ügyeletes "effektguru" (Eric Brevig), aki rendezést is vállal. Már csak egy kiforrott talentumú főszereplő szükségeltetett a látszattökélyhez. Brendan Fraser úgy illik a képbe, mintha a föld nyelte volna el. Viccesen suta botladozásait a háromdimenziós technika generálta röpködő indák illúziója (sőt, az ő esetében: allúziója) egy kihagyott földrajzóra izgalmaival párosulva hivatott nyilván kompenzálni. A Mag softcore verziójában a hely híres szellemének megfelelően szabadul el a pokol: hullámvasútvágta, emberre éhes növényzet, az őspiranhák támadása és a megunhatatlan T-Rex veszélyeztetik planétánk fenekének titkolt bugyraiban túrázó hőseink és a 3D-re fogékony nézők fizikai épségét.
Próbálkozásnak nem is annyira rossz, s a jövő ennél csak jobb lehet.
