Jim Henson 50 éve rukkolt elő a szórakoztatóipar egyik legeredetibb műsorával, a varieté műsort világsztárokkal előadó Békával, annak hibbant társulatával és a két örökké zsörtölődő öregúrral.
A mélyen vallásos déli családba született Jim Henson még a főiskolán kezdett el bábozni és bábokat készíteni. Hamarosan elkezdett kísérletezni olyan technikákkal, amelyek megváltoztatták a televíziós bábjátékok világát, beleértve a kamera által meghatározott képkeret felhasználását, hogy a bábfellépő a kamerán kívül dolgozhasson. Úgy vélte, hogy a televíziós báboknak "életre és érzékenységre" van szükségük, és rugalmas, szövetborítású habgumiból kezdett karaktereket készíteni, lehetővé téve számukra az érzelmek szélesebb körének kifejezését abban az időben, amikor sok báb még faragott fából készült. A bábok karját hagyományosan húrokkal mozgatják, de Henson rudak segítségével mozgatta saját bábjainak karjait, lehetővé téve ezzel a kifejezőbb előadást. Ezen felül azt akarta, hogy szereplői kreatívabban "beszéljenek" a korábbi báboknál, amelyek véletlenszerű tátogtak, ezért pontos szájmozgásokat használt a párbeszédekhez.
Mindezen technikákat a Sam and Friends című, ötperces epizódokból álló sorozatban próbálhatta ki a WRC-TV, és itt csatlakozott hozzá későbbi felesége, a szintén bábos Jane Nebel. A műsor befejeztével Henson több hónapot töltött Európában, ahol olyan európai bábszínészek inspirálták, akik művészetnek tekintették munkájukat. Ekkor fogant meg benne a gondolat, hogy ezentúl elsősorban felnőttek számára készít műsorokat, és hamarosan megszületett a Muppet Show – a muppet szó a marionett és a báb (puppet) szavak összevonásából született. Csakhogy nehéz volt eladni az ötletet Amerikában, ezért előtte évekig reklámokat és kisebb műsorokat készített, nem mellesleg létrehozva az 1969-ben induló Sesame Street figuráit –, és ekkor ismerkedett meg a szintén bábos Frank Ozzal, aki közeli barátja és munkatársa lett. Oz is részt vett a Muppet Show pilot epizódjai elkészítésében, csakhogy arra nem volt vevő, ám jelentkezett egy angol producer, bizonyos Sir Lew Grade, akivel karöltve Henson az ATV számára megalkotta a hetvenes évek legnagyobb nézettségű tévéműsorát, a Muppet Show-t, melyet közel száz országban körülbelül 235 millió ember nézett.
A Muppet Show félórás epizódjainak helyszíne egy színház – teljes nevén a The Benny Vandergast Memorial Theater -, ahol Breki béka, a showman próbálja összetartani különféle exhibicionista állatokból, borzas szörnyetegekből és egyéb lehetetlen alakokból álló csapatát. Miss Röfi azonban mindig féltékenységi jeleneteket rendez, Topi maci borzalmas vicceket mond, amelyeken csak ő maga nevet, a kellékes soha nem a megfelelő kelléket hozza be, a szörnyetegek szörnyen vérszomjasak, a páholyban ülő két csipkelődő öregúr, Statler és Waldorf pedig állandóan rosszindulatú megjegyzéseket tesznek a műsorra. Nehezíti szegény béka helyzetét, hogy minden adásnak egy-egy valódi sztár a vendége, akinek szintén sajátos igényei vannak. És ahogy nőtt a show népszerűsége, egyre nagyobb sztárokat sikerült megnyerni a fellépésekre, sőt, a végén már ők maguk jelentkeztek be, hogy szerepelni szeretnének.
És jó hosszú lenne felsorolni a vendégeket, akik az összesen öt évadban, illetve 120 epizód alatt megfordultak a Muppet Show-ban, ráadásul sokuk neve már nem mond semmit a mai olvasóknak, így hát jöjjenek a legismertebbek. Fellépett itt Harry Belafonte, Liza Minnelli, Charles Aznavour, Raquel Welch, Gene Kelly, Sir Roger Moore, Dudley Moore, a táncos Rudolf Nurejev, Steve Martin, Rita Moreno, Vincent Price, Elton John, Diana Ross, John Cleese és persze Mark Hamill, egyszerre alakítva önmagát és Luke Skywalkert. Nem csoda, hogy a show, amely egyfajta varietéként funkcionált, fantasztikus nézettséget produkált, és bár 1981-ben véget ért, rengeteg különkiadást élt meg, mint a Muppet-show New Yorkban és társai. Henson cégét és vele a Muppetek jogait végül a Disney vette meg, így először 2015-ben, majd 2020-ben is visszatértek a bábok, de már nem voltak teljesen ugyanolyanok. A Bohém Rapszódiát azért még jól nyomták.
