Vajon meddig mehet el az emberiség a természet manipulálásában? - teszi fel a kérdést megannyi tudományos-fantasztikus- és horrorfilm, kezdve a Jurassic Parktól az Árnyék nélkülig. Valami hasonlóval próbálkozott meg Roger Spottiswood rendező (A holnap markában) is, meglovagolva a mostanában igencsak divatos, és megannyi további morális kérést felvető klónozást.
A 6. napon (a cím bibliai utalás) hőse a kiegyensúlyozott családi életet élő minta-amerikai, Adam Gibson (Arnold Swarzenegger). A helikopterpilóta keményen dolgozik, hogy szeretteinek a legjobbat nyújtsa. Születésnapján hazaérve azonban döbbenten tapasztalja: valaki már van a házában, és a buli is elkezdődött. Az a valaki pedig nem más, mint önmaga! Mint kiderül, tökéletes mása (klónja) vackolta be magát a családi házba- és azok, akik a "másolatot" készítették, most mindent megtennének, hogy eltüntesse a nyomokat - tehát az "eredeti" Adam Goldberget. A férfi miután leszámol üldözőivel, nyomozásba kezd. A szálak egy nagyvállalathoz vezetnek...
Nincs szánalmasabb annál, mint két órán keresztül egy öregember erőlködését látni a vásznon. Sly Stallone sikeresen vizsgázott, mikor belátta, hogy ötvenen túl a "Cobra-style" nem túl nyerő, és próbára téve színészi képességeit egy olcsó költségvetésű krimiben vállalt főszerepet (CopLand). Kollégája és talán egyetlen konkurenciája, Arnold Swarzenegger nem volt képes továbblépni, leragadt a '80-as évek izomkolosszus imázsánál.
A 6. napon ugyanis nem több, mint egy áltudományos maszlaggal nyakon öntött Kommandó: hősünk bár nem rendelkezik katonai múlttal, a szent cél érdekében (értsd: családi béke helyreállítása, halott barát megbosszulása, gonosz tudósok likvidálása) a fél várost a másvilágra küldi - hogy aztán a film végén egy óriási toronyházban igazi klón-áradatot mészároljon le. Majd, mint aki jól végezte dolgát, néhány roppant bölcsnek szánt közhelyet is a szánkba rág... És akkor még nem is esett szó a jobbára az Emlékmásból koppintott, igencsak béna látványvilágról, a kimondottan gagyi lövöldözésekről és a nevetséges, Mary Shelly klasszikusát idéző befejezésről.
A XXI. század nézőközönsége már nem erőtől duzzadó macsókat, hanem hús-vér embereket szeretne látni az akciófilmekben. És ebben a képben sajnos (?) nincs keresnivalója a veterán izomkötegnek.
