Elizabeth Hurley maga az Ördög. Az átlag mozinéző eddig is legalább ördöginek ismerte, ha másért nem, külseje miatt. Most azonban kiderül, hogy ő maga a megtestesült gonosz, minden rosszak legrosszabbika, a sötét úr.
Aztán egy kicsivel később kiderül az is, hogy nem annyira gonosz, csak a munkáját végzi, nem annyira rossz, csak ravasz, sötétsége pedig határozottan - vagy, ha tetszik, határtalanul - vonzó. Az az igazság, hogy Elizabeth Hurley nagyon jó nő. Hiába az Álmosvölgy legendájának látványtervezője, a Mátrix operatőre, az Austin Powers jelmeztervezője, ezt a filmet az ő lényének izgatóan bársonyos párája, éretten fűszeres nőiessége viszi el. Amolyan jutalomjáték féle ez, szabadon kibontakozhat a szerepben, jól is áll neki. Szegény partnere, az egykori Dzsungel George és múmiavadász Brendan Fraser bizony csak kullog utána, sőt utólag úgy tűnik, mintha néha nem lett volna képben, amikor pedig szemmel láthatóan ott volt.
A film maga egy 1967-es hasonló című mozi újraforgatmánya, rendezője pedig Harold Ramis, akiről már a hallatlanul ötletes Idétlen időkig kapcsán megtudhattuk, hogy jó vénája van a gonoszkodó humorhoz, amit itt is bőven kamatoztathatott volna, ha egy kicsit jobban szabadjára engedi fantáziáját. Azért néhány szellemesen galád jelenet egész jól sikerült és több ügyesen előkészített geg melengeti a hű mozibarát-szíveket.
A mese szerint Elliot idétlen kis irodakukac, akitől még hasonszőrű kollégái is viszketnek. Reménytelenül szerelmes, mert álmai testet öltött asszonya immár négy hosszú éve levegőnek nézi. A sötétség fejedelme éppen Elliotban találja meg ideális áldozatát, és minden különösebb kertelés nélkül felajánlja neki, hogy Fauszt nyomdokaiba lépjen. A hét kívánság, ami a lelkéért jár, az ördögi nő ravasz fondorkodásának következtében valahogy mindig balul üt ki. Kivéve az utolsót, amellyel megmenti saját magát, és visszaállítja a világ érzékeny egyensúlyát is.
A film, mitagadás, néhol elég bárgyú, semmiképp sem maradandó alkotás, még csak nem is jó. Viszont működik, mint mozifilm, egy borongós estét - esetleg kellemes társaságban - igenis meg tud tölteni hangulattal. Bújjunk kényelmesen lezser öltözékbe, menjünk el a legközelebbi filmszínházba, foglaljunk el jó helyet a terem közepén, kissé távolabb a vászontól, nézzük végig a filmelőzeteseket, dőljünk hátra - a többit a jó öreg mozivarázs már elvégzi maga.
