A Bókay fényárban áll

Egy roma rendőr története, és az esethez nem Bacsó Pétert hívták ki! Miért nem? Ő biztos másfél órán belül tartotta volna a műegészet - várhattunk volna többet? A "nyóckerben"?
Kezdjük a film politikai vetületével. Ha én lennék Csécsei Béla, követném a hozzám eszmeileg és mesterségbelileg közel álló Demszky Gábor példáját - legalább a filmművészet terén. A jelentős kulturális újító egy önfeledt pillanatában telenyomta a várost festői, ám addig úgyszólván ismeretlen "traktorral behajtani tilos" táblákkal. Még ma is gazdagítják a városképet - kicsit bánt, hogy a nemzetközi képzőművészeti sajtó ezt ennyire agyonhallgatja, mikor például ódákat zeng Antony Gormley stavangeri szobrairól (23 tök egyforma vaspasas, lásd: Magyar Narancs, 2006. december 21.), ám ez mellékszál. Ha én lennék Csécsei polgármester, legalább 123 tök egyforma táblát raknék ki a kerületemben: "kamerával behajtani tilos". Ellenkező esetben figyelmeztetés nélkül adunk le nyugtatólövéseket!
Leiratunk művészeti vetületében felfedjük, hogy a rendező miért adta művének a Tabló címet. Bizonyos értelmezések szerint azért, mert a mondott "romazsaru" szép történetével ő a mai magyar társadalmat kasírozta fel a vásznára. Ennek például az lenne az igen hasznos hozadéka, hogy találkozunk 2012-ben, ám sajnos teljességgel téves értelmezés, noha a filmkritika élő klasszikusai beleestek. Szerény kutatásaim szerint a társadalom viszonylag csekély hányada beszél azon a nyelven, ami az öt évvel ezelőtti Esti Showderben számított elfogadottnak, de ez ugyancsak mellékszál. Akkor mi a stájsz?
Hát az, hogy Dettre Gábor az elmúlt húsz-huszonöt év Róna (korábban Lumumba) utcai tablóját készítette el. Ha a faliújságformát választja (úm.: "Akikre büszkék vagyunk"), talán nem csak én értem meg őt. Pedig milyen precíz, alapos munkát végzett! Sorra jönnek elő a rendre Szigony utcai retardáltakat adó neves fővárosi művészek és művésznők, s úgy áll rajtuk a letolt munkásruha, mint akire ráöntötték. Felmondják a szövegüket, azt onnan lehet felismerni, hogy úgy kezdődik, "bazmeg". Mert ilyen a josefstadti nép, csúnyán beszél, de érző a szíve és éles a kése, továbbá nagy bottal jár. Kátrányból párolt szeszes italokat fogyaszt literszám.
Befejezésül a nemzetközi műtörténeti kontextus. Hitchcock, minimum! Szaszpenszizé! Jönnek sorra a munkásruhás, mackófölsős alakok, romák és alkeszek, nézem, a Székely B., oké, mit gondolnak, ki Mucsi Zoltán partnere, csak nem Scherer Péter? S érkezik Ujlaki Dénes, Csuja Imre, Hollósi Frigyes. Befut korrektül a női létszám is, Lázár Kati jubileumi házmester-alakításához ér, Szirtes Ágit most is elverte valaki, Molnár Piroska, ő nagyon ott van. De mi lesz már? Hol marad Derzsi János? Nélküle, mint a Place Pigalle a kis Paulette nélkül, üres a "nyócker". És megjön a 105. percben! Mondom, suspence.
De van egy jobb szó is: kanyhallóság.