A számos Oscar-jelölése és mindenféle friss díjai miatt a mostanában sokat emlegetett Az órák című film egy öngyilkossággal indul. Egy asszony - Virginia Woolf angol írónő a felismerhetetlenségig elmaszkírozott Nicole Kidman alakításában - kiszökik vidéki házukból, a folyóparton követ rak a kabátja zsebébe, besétál a vízbe és elmerül.
A Michael Cunningham Pulitzer-díjas regényéből készült filmben három nő három különböző időben és helyszínen játszódó története fonódik-kapcsolódik egymásba. Mindhárom valamilyen módon egy regénnyel áll összefüggésben. Ez a regény Virginia Woolf híres könyve, az 1925-ben megjelent Mrs. Dalloway. Egy nap történetét írja meg, amelyben egy nő reggelizik, virágot vásárol, társasági összejövetelre készülődik. A film mindhárom történetében felbukkannak ezek a motívumok, más és más helyzetet, lelkiállapotot - bár egyformán mély szomorúságot és boldogtalanságot - érzékeltetve.
Az első történet: Virginia Woolf a huszas években hozzáfog a Mrs. Dalloway írásához, a második történet: az ötvenes években Laura, Los Angeles-i családanya (Julianne Moore) olvassa a Mrs. Dallowayt, a harmadik történet: napjaink New Yorkjában Clarissa (Meryl Streep) ünnepséget készít elő költőbarátja (Ed Harris) tiszteletére, aki őt következetesen Mrs. Dallowaynek szólítja. A második történetből két szereplő felbukkan a harmadik történetben, de hogy kik és hogyan, az csak a film végén lepleződik le a néző előtt, egy erős érzelmi hatást kiváltó felismerés révén.
A belső történésekre épülő irodalmi alapot David Hare forgatókönyvíró és Stephen Daldry rendező bravúros szerkesztéssel teszi át filmre. Az órákban sajátos és első pillantásra olykor meglepő vágásokkal valójában egymásba szövődnek az érzékeny, meditatív hangulatú jelenetek. Nem kierőszakolt párhuzamokról van szó, egyik női sors nem következik a másikból, de fokozatosan felerősítik és árnyalják a mindháromban érzékeltetett személyes konfliktust. A maga saját, független helyét, egyéni szabadságát kereső nő konfliktusának változatait képviselik a film figurái, anélkül, hogy ezt szájbarágós szövegek magyaráznák. Woolf súlyos mentális betegséggel küszködik, férje mindenre kiterjedő aggodalmas figyelme börtönné teszi a csendes vidéki otthont. Laura boldogtalanul éli a tipikus kertvárosi családanya mindennapjait, a Woolf-regény hatására szánja el magát, hogy kilép - akár öngyilkosság árán is - a "babaházból", otthagyja férjét, kisfiát. Clarissa napjainkban megteremtette a maga személyes szabadságát, nem gerjeszt konfliktust szexuális identitása, leszbikus kapcsolatban neveli kamaszlányát, a teljességet mégis az AIDS-ben haldokló költőbarátja társaságában éli csak át.
Ha szól valamiről Az órák, akkor a boldogtalanságról, az élet - az órák - értelmének kereséséről szól. Szomorúan, de nem vigasztalanul.
