A Viharsziget egy héttel ezelőtt megmutatta, hogy a klausztrofóbiára milyen remek kis horrort lehet készíteni. A Pandorum megmutatja, hogy hiába a díszlettervezők vagy a forgatókönyvíró ragyogó munkája, egy tehetségtelen rendező kezében a legpazarabb alaphelyzet is el tud vérezni.
A forgatókönyv mellett
A legtöbb kritika a rossz filmeket többnyire a harmatgyenge forgatókönyvírói teljesítmény miatt húzza le, hiszen általában az elrontott történet vagy/és az elcseszett dialógusok miatt válnak ezek a filmek nehezen élvezhetővé. A Pandorum írójának, Travis Milloynak mindettől nem kell tartania, hiszen pompás kis munkát rakott le az asztalra. A haldokló Föld utolsó reménysége, hogy pár százezer embert egy űrhajóval a frissen felfedezett Tanisz bolygóra szállítson, ahol biztosítható fajunk további fennmaradása. A több mint százéves út miatt az utasok hibernálva utaznak, és csak a legénység van ébren, de ők is kétévente cserélődnek. Amikor Bower felébred a fagyasztott álomból, szinte semmire nem emlékszik, valami azonban biztos: a hajó reaktora haldoklik, furcsa lények garázdálkodnak a fedélzeten, és irtják a "szállítmányt". Milloy remekül felépített, fordulatokban gazdag sztorit alkotott, ami teli van titkokkal és meglepetésekkel.
A rendezés ellen
A Pandorum a tökéletes iskolapéldája annak, hogyan kell jó forgatókönyvből rossz filmet készíteni. Az Antitesttel bemutatkozó Christian Alvart sajnos nem ismerte fel, mekkora kincset is rakott eléje Travis Milloy forgatókönyvíró. Szegény túl sok B-kategóriás horrorfilmet nézhetett mostanában, és ebből csupán annyi jött le neki, hogyha gagyik a szörnyek (szinte egy az egyben A barlang című film szörnyetegeinek felelnek meg), akkor riogass gyors vágásokkal, sokkeffektusokkal és borzalmas hangorkánnal. A film jelentős részében elviselhetetlen hangerővel üvöltöznek, hörögnek vagy sikoltoznak, ami egy idő után cseppet sem rémisztő, pusztán csak rendkívül fárasztó. Philipp Stahl és Yvonne Valdez vágók nevét jól jegyezzük meg, mert ha valamikor majd kiszúrjuk a nevüket egy stáblistán, gyorsan meneküljünk onnan: a Pandorumnál nézhetetlenebbül és érthetetlenebbül összevágott mozival fényévente egyszer találkozhatunk.
Summa
A Pandorum nagy ambíciókkal indult: olyan sci-fi/horror klasszikusok nyomába akart érni, mint az Alien vagy a Halálhajó (az utóbbi rendezője producerként részt is vett a filmben), de végül ott találta magát a trash filmek között. Egy rossz film miatt többnyire nincs miért bánkódni, viszont Travis Milloy forgatókönyvéért nagyon kár. Egy értő direktor kezében igazi kinccsé válhatott volna. Ritkán teszünk ilyet, de ebben az esetben reménykedünk abban, hogy talán egyszer majd remake-elni fogják.
Kinek ajánljuk?
- Sci-fi/horror rajongóknak, akik már elvonási tünetekkel küszködnek.
- Akik látni akarják Roland Emmerich új német követőjének korai szárnypróbálgatásait.
- Akik szeretik a klausztrofób hangulatú filmeket.
Kinek nem?
- Akik már a Napfényt is gyenge filmnek találták.
- Akik nem szeretik az olcsó ijesztgetéseket.
- Akik nem szeretik, ha egyfolytában üvöltöznek a fülükbe.
4/10
