A bosszú asszonya kétségtelenül az idei Titanic filmfesztivál egyik húzófilmje, egyben a koreai Park Chan-Wook bosszú-trilógiájának záróköve. Az előzményt, a rendező Oldboy című véres opuszát a hazai mozik is vetítették Quentin Tarantino ajánlásával. Aki pedig igényt tartott rá, az első részt is beszerezhette.
A "kedves Geum-ja" 19 évesen vonul börtönbe egy kisfiú elrablásáért és meggyilkolásáért. Az esetet övező médiahisztinek köszönhetően a szezon divatja az általa viselt pöttyös ruha lesz. Az angyalarcú bűnös a Született gyilkosok hőseihez hasonlóan elnyeri a koreai társadalom szimpátiáját. Geum-ja a börtönben megtér a kutyahitűek istenéhez, szabadulása után viszont erről azonnal elfeledkezik és egykori cellatársaival belekezd a bosszúhadjárata előmunkálataiba. Elsőként egy pár tűzpiros magassarkút és egy míves fegyvert vesz magához. "Az a fontos, hogy szép legyen" - mondja Geum-ja, és ez a rendező állásfoglalása is, mert ez a trilógia legszebb filmje, amiben a fehér, a spirituális tisztaság színe dominál.
A bosszú asszonyával, aki vértócsák övezte útján a megváltást keresi, azonban lehetetlen szimpatizálni. Ahogy az időben ravaszul oda-vissza szökdécselő cselekmény felfedi az eltévedt bárány lelkének mélyrétegeit, egyre kevésbé tudjuk, ki is ő valójában. Egyedül a félidőben megkerülő kislánya szemén keresztül tűnik emberinek. Ahogy Geum-ja sem nyerheti vissza lelkének patyolattisztaságát, az igazi katarzis a nézőtéren is elmarad és a film után még sokáig kereshetjük a félbehagyott szálak értelmét.
A bosszúhadjárat a trilógia harmadik részével sem ér nyugvópontra, az Oldboy remake-jén már Hollywood és Bollywood is dolgozik.
