Peter Strickland filmjének világa zárt, keveredik benne Erdély felfoghatatlansága, a törvények ereje, a ma a feudalizmussal, a nő igaza a férfiak igazával. Egy nőt megerőszakolnak. Bosszút áll. Varga Katalin balladája.
Egy név, Varga Katalin; alatta egy foglalkozás: háztartásbeli, kézzel, vörössel ráírva: gyilkos; alatta egy telefonszám: +36305365234 - ilyen névjegykártyákat találni a film előtt a pénztárnál, ami összezúzza a bennünk lévő távolságtartást. Ezzel a film később ügyesen játszik.
Egy vérbosszú balladája Peter Strickland filmje, annak minden műfaji követelményével: az előzményül szolgáló nemi erőszakot egy-két megjegyzésből ismerjük csak meg, megzavarodó hősnőnket szélsőséges helyzetben látjuk egy tragikus történetben. A 2009-es Berlinale meglepetésfilmje volt ez, beválasztották, és még díjat is nyert.
A Magyarországon élő brit Peter Strickland saját örökségéből és barátai pénzéből kezdte forgatni 8 millió forintból. Az asszonyról, akit a férje azért dob ki, mert kiderül, közösnek hitt gyermeküknek nem ő az apja, feleséget ugyanis korábban megerőszakolták. A romániai faluból kiinduló, de a végtelen mélységbe zuhanó női története itt kezdődik. Varga Katalin szekérre pakolja a csomagjait és a gyerekét, hogy a bosszúba meneküljenek.
A balladák jellemzője, hogy nem ismerjük meg részletesen a történteket. A nő senkinek nem mondhatná el, mi történt, mert ő lenne a kurva. A csendet megtöri, elárulja barátnőjének, mit történt, tehát mindenki tudni fogja. A férjének is először az jut eszébe, mit gondolnak majd a faluban.
A film a Varga Katalint alakító Péter Hilda mosolyáról szól, a kis szájszéli mozgásból leolvasható a naivitás, a szeretet, a bosszú és az őrültség is. Mert egy dolog számít csak, hogy bosszút álljon a rengeteg fájdalomért és hazugságért. Amikor szekerével elindul, az egyszerre szánni való és felemelő, mert érezni az erőt, ahogy kilép saját történetéből, hogy hős legyen.
Strickland világa zárt, keveredik benne Erdély felfoghatatlansága, a törvények ereje, a ma a feudalizmussal, a nő igaza a férfiak igazával. Egy számít: a bosszúnak kegyetlennek kell lennie, mert hiába nem ad vissza semmit, de legalább felszabadít.
A ballada lényege a reménytelen főhős sodródása a végzet felé. A film lassan hömpölyög, Győri Márk képei zaklatottak, képes megmutatni, hogy itt a nő megy a világ ellen, és a sok erdélyi hangulatkép sem öncélú, megérthető belőle a környezet és a küzdelem.
A férfi, a gyerek valódi apja gyerek nélkül él feleségével, és bevallja, hogy a legnagyobb büntetése a meg nem kapott büntetés volt. Most megkapja, ahogy illik.
(A film végén felhívtam a névjegykártyán lévő számot, hátha.)
