„A buja pesti éjszakában”

"Egy halvány, utolsó emlék, megfogtam egy pincérnő mellét, ez szerelem!" – énekelte az Európa Kiadó annak idején, és a pesti éjszakai élet nem csak őket ihlette meg, de rengeteg rendezőt is. A született művek közül volt, amiből kultuszfilm lett és volt, amit másnap elfelejtettünk, még akkor is, ha generációs élménynek számítottak. Az éjszakám a nappalod ürügyén csapjunk bele!

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

VAN olyan, hogy egy film rátapint valamire, nem kell hozzá nagy költségvetés és izzadós marketingkampány, mert az alkotói beleadják minden tudásukat és szeretetüket, az emberek pedig érzik ezt, beszélek róla, hírét viszik. Ilyen Reisz Gábor hosszú című munkája is, ami papíron akár rosszul is elsülhetett volna, hőse, Áron - Ferenczik Áron – ugyanis kifejezetten idegesítő muki. Többnyire csak motyogva beszél, nem tudja mit akar, könnyen megsértődik és nem tudja értékelni azt, amije van. Jól ott is hagyja a csaja, ő pedig bánatában leissza magát a haverokkal és szüleid egyhavi fizetéséből lisszaboni repjegyet vesz. Ennyi a sztori, meg egy csinos BKV ellenőr is befigyel, de a többi lötyögés a pesti éjszakában, ami bennfentes és/vagy unalmas is lehetne, de messze nem az, és számos külföldi fesztiváldíj igazolja, hogy nem kell pesti fiatalnak lenni ahhoz, hogy valaki értékelni tudja Reisz munkáját.

Moszkva tér (2001)

Török Ferenc első filmje sajátos múltidézés, amelynek szerves része az 1989-es érettségi botrány és egy ifjonti szerelem, és a rendszerváltozás is ott toporog a küszöb előtt, de a lényeg a címben van. Mert annak idején a bulizni induló fiatalok a Moszkva téren találkoztak itt cseréltek házibuli címeket és infókat arról, kit engednek be az adott bulira és kit nem – mert akkor még sok volt a házibuli -, és itt ismerték meg egymást a jó arcok. Persze az is előfordult, hogy akik egymást jó arcnak tartották, azok bizonyos helyeken nemkívánatos személynek számítottak, mert akkor még kisebb volt a város, és Moszkva teret sem Széll Kálmán térnek hívták, és lehetett csalamádés hamburgert kapni, ami bulik után gyakran életmentőnek bizonyult. Vagyis az igazi főhős nem Petya vagy szerelme, Zsófi, hanem a nagypofájú Royal (Szabó Simon), akinek minden kocsmában és bulin tekintélye van – és még a hamis vonatjegy biznisz is rajta keresztül ment.

Kontroll (2003)

Bár Antal Nimród filmje végig a föd alatt, a 3-as metró világában zajlik, de ha hőseink nem mennek el a buliba, akkor a buli megy el hozzájuk. Pedig ezek a hősök az egész főváros legutáltabb emberei, ellenőrök, akik a potyázókra vadásznak, de van közöttük egy kakukktojás, a diplomás Bulcsú, aki valamiért otthagyta korábbi életét és ígéretes jövőjét, és lemerült a föld alá. Nevetséges pokoljárásában társa egy csapat balfék, ellenfele pedig a villámgyors bliccelő, Gyalogkakukk, de hamarosan felbukkan egy kegyetlen gyilkos is, aki utasokat lök a metró elé, ám véletlenek furcsa sorozata Bulcsúra tereli a vezetők gyanúját. Vajon nem ő az a rémalak, akitől rettegniük kell az utazóknak? Pedig egy új szerelemmel, Béla, a metróvezető lányával Bulcsú számára megint értelmet nyert az élet. Ez a film csinált sztárt Csányi Sándorból és nyitotta meg a kapukat Hollywoodban is Antal Nimród előtt, mert bizony odáig is eljutott a híre!

Senki szigete (2014)

Az idő múlik, Budapest változik, és Török Ferenc is változik, aki 13 évvel a Moszkva tér után újra Pesten bulizós filmet csinált. A sztori három mai fiatalról szól: egy szép szőke menyasszony elszökik az esküvőjéről, a fekete taxis csaj a távoli óceánok rejtélyes szigetére vágyik, a kosaras srác meg ezerrel nőzni akar, mást nemigen. A három hős Budapesten keresztezi egymás útját, a véletlen találkozás azonban mindhármuk életét megváltoztatja, jön is a sok a váratlan fordulat és a szerelmi zűrzavar, van maffia, titokzatos klub, sejtelmes énekesnő és rengeteg ananász. A Senki szigete jól hangzott, a sztorija is menő, és minden képkockája olyan, mintha egy divatmagazinból vágták volna ki, de a nagy érdeklődés elmaradt, a film valamiért visszhangtalan maradt.

Isteni műszak (2013)

Azért a pesti éjszakának – vagy bármely más nagyváros éjszakai életének – van árnyékos oldala is, amit a bulizók alig, az ilyenkor dolgozók gyakran láthatnak, és mi lenne sz***bb munka mint éjszaka mentőzni. Ráadásul EZEK a mentők nem elkötelezett jótevők és a hivatásuknak élnek, hanem gazemberek és a hivatásukból élnek, pontosabban a mentőautóban elhalálozókból. A sofőr és az egyik orvos egyes betegeket átsegít a halálba, mert a hullákért fejpénz jár nekik a pesti kínai kolóniától. Ugyanis, és főhősünk, a háború dúlta volt Jugoszláviából idemenekült orvostanhallgató srác is hajlandó belemenni a játékba, hogy a pénzből kimentse Szarajevóban ragadt menyasszonyát. Bodzsár Márk éjsötét szinekkel festi meg az éjfél utáni Budapest történéseit, ahol a halállal bizniszelő mentősök istent játszanak, és az így szerzett pénzből iszonyatosat buliznak.

Egyetleneim (2005)

Beregi Tamás annak idején keresetlenül őszinte könyvet írt, több régi barátját is vérig sértve a budapesti éjszakában, rendszerint sikertelen csajozási kísérletekkel eltöltött idejéről, ami kisebbfajta irodalmi siker lett, személyes hangvételének és a rengeteg érintettnek (is) köszönhetően. A siker pedig adta a filmes feldolgozást, ami kézenfekvő is volt,. hiszen a pesti éjszaka régi, és hálás filmtéma, és mivel a film gyorsan követte a könyvet, a helyszínek sem változtak meg alapvetően ebben a Facebook előtti időben. Főhőse minden idejét a nők után való járkálás tölti be: ismerkedik utcán, bulikon, kerthelységben, táncházban, házibulin, koncerten, könyvtárban, múzeumban, buszon, a Margitszigeten, chaten, moziban és a Szigeten. Bár mindez ígéretesen hangzott, Nemes Gyula rendezése mégsem aratott osztatlan sikert, de ma is emlékeztet minket arra, hogy volt idő, amikor a pesti éjszaka elképzelhetetlen volt Tóth Orsi nélkül.