A mindig zseniális Vincent Cassel egy kedves kis poligám közösség feje, akik bérgyilkos melókból tartják fent szeretetreméltó közösségüket, míg az egyik kisfiú fel nem lázad!
Vincent Cassel az 1995-ös A gyűlölet óta az európai film egyik legizgalmasabb színésze, még akkor is, ha nem mindig kap a „súlyának”, vagyis tehetségének megfelelő szerepeket, de kevesen vannak olyanok, akik olyan intenzitással és fizikai jelenléttel képesek ott lenni a vásznon, mint ő. Legutóbb a Jason Bourne-ban és a 44. gyerekben láthattuk, és nem sokkal ezelőtt készült a Partizán című filmje, ami egy egészen különös darab. Ausztráliában járunk ugyanis, egy, a világtól elzárt kis közösségben, ahol csak nők, gyerekek élnek – és a karizmatikus Gregori. Ő ennek a közösségnek a vezetője, és arra tanítja a gyerekeket, hogyan kell állatokat tartani, növényeket termeszteni, dolgozni, közösségben élni - és embert ölni.
Gregori – természetesen őt játssza Cassel – ugyanis bérgyilkos munkákat vállal, és rendkívül sikeres, hiszen a felfegyverzett és elkötelezett kisgyerekekre senki sem számít. Ám egy nem pont kedvenc tanítványa fordul ellene, a tizenegy éves Alexander, aki egyszer csak elkezdi megkérdőjelezi Gregori mindenhatóságát, mire a férfi és a kisfiú között furcsa konfliktus alakul ki, aminek semmiképpen sem lehet jó vége. Az elsőfilmes rendező-forgatókönyvíró Ariel Kleiman nem akart bombasztikus sztorit készíteni, ez nem a Leon, a profi új verziója. Itt minden csak lassan derül ki, szép fokozatosan ismerjük meg a szereplőket és motivációjukat, ahogy a konfliktus is lassan izzik csak fel. A titok persze Cassel játéka és Gregori alakja, aki hol egy szociopata állat, hol aggódó, melegszívű családfő, még akkor is, ha elég fura családról beszélünk, szóval semmi sem fekete-fehér itt.
Ehhez jön a remek hangulat, csodás fényképezés és számos remek mellékszereplő, köztük az Alexandert alakító Jeremy Chabriel. A Partizánt nehéz hová tenni vagy besorolni, de talán nem is baj: okos, furcsa és rendkívül intenzív darab még úgy is, hogy nem siet sehová.
