A Paul azzal játszadozik el, hogy mi van, ha a földönkívüliek még nálunk is nagyobb bunkók. Remek rötyögés az olcsó poénok kedvelőinek.
Űrlényekkel foglalkozó filmekből tényleg nagyon sok készült már az idők során, ezek alapvetően két kategóriába sorolhatók: vannak azok a filmek, ahol az alienek el akarják pusztítani az emberiséget, és van néhány olyan alkotás, amiben nem erről van szó, és az űrlények, cukik, elesettek, szánni valók.
Greg Mottola (Kalandpark, Superbad) 2011-es filmje a Paul azzal játszik el, hogy mi van, ha földönkívüliek még nálunk is nagyobb parasztok, és úgy csapnak le minden altesti poénra, mintha nem lenne holnap. Nem túl jó felvezetés egy filmhez, amiről alapvetően azért írunk, mert érdemes megnézni, úgyhogy jöjjön, hogy mi az, ami maitt kiemeltük ezt az alkotást.
A rendező valóban nem túl nagy név, érdemes viszont tudni, hogy a sztorit a két főszereplő, Nick Frost és Simon Pegg írta. Ha valamiért nem rémlene a nevük, ők azok, akik az úgynevezett Cornetto-trilógia (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Világvége, három tökéletes és egyedi vígjáték) főszereplői, Pegg pedig mindhárom film forgatókönyvírója is egyben.
Szóval a Paul valóban egy igen egyszerűen összefoglalható film, viszont a Peggtől elvárható tökéletesen hülye helyzetek és csavarok ebben az alkotásban is megvannak, Frosttal pedig most is, ahogy mindig tökéletesen működik a párosuk.
A film alapsztorija egyébként az, hogy Pegg és Frost karakterei fanatikus UFO-hívők, és mint ilyenek a legfőbb vágyuk, hogy eljussanak az 51-es körzetbe. El is jutnak, itt viszont felugrik a járművökre egy, a körzetből kiszabadult űrlény, aki a segítségüket kéri, hogy vigyék el őt a lezuhant űrhajójához. Így kezdődik az akciófilmbe oltott road movie, amit számos igen híres mellékszereplő támogat meg.
A bandát üldöző FBI ügynököt Jason Bateman alakítja, és természetesen az ő karaktere sem a klasszikus, klisés ügynök, pont annyira dolgozták meg Peggék a figurát, hogy ne egy kötelező klisé, hanem egy újabb szórakoztató momentum legyen a filmben.
A bandához egy idő után Kristen Wiig is csatlakozik, aki a tőle elvárható módon szórja a poénokat, remekül kiegészítve Frost és Pegg párosát, na meg Pault, akinek egyébként az angol verzióban Seth Rogen a hangja, és úgy is viselkedik, ahogy általában Rogen a filmjeiben: gátlástalanul. Egy ponton pedig minden sci-fi-szereplők ősanyja, Sigourney Weaver is feltűnik.
A Paul sosem lett igazán nagy siker, talán azért, mert sokaknak túl harsány, túl bunkó, pedig egy az átlagnál jobban kitalált vígjáték, kalandfilm, amiben számos igazán vicces és néhány cuki pillanat is van.
