A Tapsvihar a színpadon és a magánéletben is önpusztító, kapcsolataikat megmagyarázhatatlan ördögi erővel tönkretevő, alkoholista dívák Bibliája.
Az Ádám almáit még azok is látták, akik nem néznek meg tudatosan minden dán filmet (vagy én legalábbis még nem találkoztam olyan moziba járóval, aki nem látta volna), tehát senki nem indul hátránnyal, ha Paprika Steenről van szó. Ő volt a filmben az alkoholista, terhes nő, aki a szintén alkoholista, exteniszező Gunnar oldalán kötött ki Mads Mikkelsen fura templomában.
Az, hogy Paprika Steen istennő azonban nemcsak az utóbbi évek legnépszerűbb dán filmjéből derült ki, hiszen játszott többek között az olyan alap Dogma-filmekben is, mint a Születésnap, vagy az Idióták, hogy Oké!-ról vagy a Hogy szeretsz?-ről már ne is beszéljünk. Steen az egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznő Dániában, nem véletlen, hogy a Tapsvihar rendezője, Martn Zandvliet is őt kérte fel Thea Barfoed, a színpadon és a magánéletben is önpusztító, kapcsolatait megmagyarázhatatlan ördögi erővel tönkretevő díva szerepére.
Zandvliet egyébként ezt leszámítva nem sokat tett hozzá a filmhez, hacsak azt nem számítjuk be neki, hogy az operatőrt (Jesper Toffner) arra instruálta, hogy kézikamerájával másszon bele Steen minden porcikájába egészen addig a pontig, amíg a pórusok el nem mosódnak. Ezzel a technikával viszont egészen lenyűgöző módon sikerült megoldania és végigvinnie a filmet. Steen nemcsak testileg, hanem lelkileg is meztelen lesz, minden egyes mimikai váltása, minden hajigazgatása értelemmel és érzelemmel telik meg. Szinte már lassított felvételként élhetjük meg, hogyan válik egyik pillanatról a másikra egy kivételes tehetségű színésznő kimért celebből dühöngő kocsmai kurvává, hogyan próbál urrá lenni alkoholizmusán, hogy aztán fél perccel később lecsorogjon az első korty whiskey a torkán.
A forgatókönyvet is jegyző Zandvliet másik erőssége, hogy sokat gyakorolt vágóként valószínűleg most is ott ült a pult mellett, és pontosan kimérte, hogy melyik jelenetből mennyit bír el a néző, és meddig fokozható még a történet. A sztoriban mellesleg nem sok meglepetés van, számtalan híres színésznő életéről tudható, hogy a színpadon ugyanazt műveli, mint a való életben, hogy egy-egy drámai darab kihat a magánéletére. A filmbeli Theának sem tesz jót, hogy Albee Nem félünk a farkastól című darabjából Marthát, az alkoholista, kíméletlen szópárbajban erős, de önuralomtól totálisan mentes feleséget játssza. Az előadás után felcsattanó tapsvihar azonban a magánéletében elmarad. Miután kijön az elvonóról, férje pedig már egy másik nővel neveli két kisfiát, hiába is próbálja citromos ásványvízzel lemosni a sorsán esett szégyenfoltot, nem megy neki, bukása szinte törvényszerű, de ettől persze kevésbé fájdalmas.
A 2009-es dán kamaradarab érzékenysége, téma- és szereplőválasztása alapján 10/10-et érdemelne, de mivel messze elmarad a nálam etalonnak számító A jelenetek két házasságból című svéd-dán film sebészi pontosságú jellemábrázolásától és történetvezetésétől, így csak 7/10-et kaphat.
