Sokan szinte tűkön ülnek az Alien-széria előzmény filmjét illetően, amely várhatóan valamikor 2012 nyarán érkezik meg hozzánk. Addig is bemelegítésképpen ajánlom A dologét.
Nem kizárólag csak amiatt tudunk párhuzamot vonni, mert mindkét esetben közel egy időben kaptak a prequel lehetőségén, pár karakter, és főként az a bizonyos női karakter is visszaköszön. Ha jobban belegondolunk, voltaképpen az Alien gárda kulcsfiguráját emelték ki. Jelenlegi főhősnőnk szintén okos, céltudatos, nagy a felelősség tudata, és persze akárcsak Ripley, valahogy rögtön veszélyt szimatol. Bár Mary Elizabeth Winstead a kitűzött színvonalnak - azért nem tették nagyon magasra a lécet - megfelelően hozta, amit kellett, karakterével még sem sikerült Ellen Ripley magasságokba jutnia. Egyébként Ridley Scott horror klasszikusa és John Carpenter különleges alkotása is közel esett időben egymáshoz, mindössze nagyjából 3 év van köztük, és az alapszituációt illetően is találhatóak közös jegyek.
Szóval, jelenlegi feldolgozásunk egy előzménynek felel meg, vagyis a film ott fejeződik be, ahol Carpenter-é elkezdődik, így hát ennek tudatában már sejthető, hogy nem sok túlélő marad, vagyis a kill-ek száma kielégítően nagy lesz. Kate Lloyd-t felkérik, hogy csatlakozzon egy antarktiszi kutatócsoporthoz, lévén, hogy találtak valamit a jég alatt, amire belevaló hősnőnk vakon igent is mond. Hamarosan kiderül - ami azt illeti túl gyorsan is -, hogy a norvég tudósok egy űrhajót találtak egy jégbe fagyott idegennel. Bár a lényt halottnak hiszik, sci-fi-ben és egyéb szörnyes rémségekben edződött agysejtjeink már tudják, érzik, sőt egyenesen beleborzonganak a gondolatba, hogy csak hibernálódott, és arra vár, hogy újra lecsaphasson. Ez a valami egyáltalán nem olyan értelemben erős, fizikailag pedig nem is annyira ütős ellenfél, mint Ripley tökéletes formát öntött végzete, viszont a megtévesztés nagy mestere: bármilyen élőlény alakját fel tudja venni.
Ez a dolog pikantériája, ettől válik különlegessé az egész, illetve pontosabban esetünkben vált volna, már ha ez a furcsa képesség indukálta volna túlnyomóan a történetet és nem a szörny vizuális kiállítása. Szó se róla, a lény imponáló és gusztustalan, bár korántsem annyira letaglózó és bénító - valószínűleg ez nem csak látvány kérdése - ráadásul túl sokszor tör elő nagy hangeffektekkel, szinte sokkszerűen különböző sarkokból.
Furcsa módon összességében mégis működik a film. Talán a hangulat, az idegtépő "játék" kizárásos alapon és az, hogy a sztori szinte az első 5 percben beszippant és onnantól nem ereszt el, végül gondoskodik arról, hogy ne csak egy időtöltés legyen a várva várt, jelenleg Prometheus címet viselő Alien-előzményig.
7/10 pont
