A színészt egyenesen a kórházba vitték a forgatásról.
Steven Seagal neve elsősorban az alacsony költségvetésű, jóformán egy kaptafára készült produkciókkal forrt össze, de ahogy a mondás tartja: bevált módszeren ne változtass. A színész a ’80-as évek és 2010 közt számtalan filmben szerepelt, pedig csak a harmincas évei közepén kezdett színészkedni. Első filmje, az 1988-as Nico pedig rögtön megteremtette azt a stílust, ami azóta a sajátja.
Minden Seagal-film ősapja
A Nico úgy lett az első Seagal-film, hogy még nem is tudták róla, hogy azt forgatnak. A forgatókönyv teljes téboly, ha csak a főszereplő nevét vesszük: Nico Toscani – már fogjuk a fejünket. De az is mi már, hogy ő
egy volt CIA-ügynök, aki most épp chicagói rendőrként dolgozik.
Ja, és amúgy Sharon Stone is szerepel ebben az ostoba B-filmben. Seagal ugyanakkor ezt nevezte a legnehezebb filmjének, aminek oka, hogy kórházba került a forgatáson.
Az ólomkesztyű
Volt egy jelenet, amiben a kezemet egy székhez kötözték. – emlékezett vissza Seagal – Valaki mögöttem állt és a fejemet a mellkasához szorította, a nyakam körül meg egy műanyag drót volt, vagy valami ilyesmi. Szóval egyáltalán nem tudtam mozogni. Aztán teletöltöttek egy kesztyűt ólommal, de nem is tudom, hogy miért, hiszen a közönség nem láthatott bele, elég lett volna mondjuk a hungarocell.
Aztán amikor a kesztyűvel a feje felé suhintottak, eltört az orra, és egy közeli kórházba szállították. „Ilyen szarságokat műveltünk abban a filmben” – mondta.
(via FarOut)
