Ha valakire igaz lehet, hogy egész életén át újra és újra ugyanazt a filmet csinálja, az Joel Coen és Ethan Coen. És egyre jobban és jobban csinálják, pimaszul jól. Már első munkájuk, a Véresen egyszerű elvezeti a nézőt abba a sötét, film-noirokat idéző coeni világba, melyben nyüzsögnek a házasságtörők és a gyilkosok, félelem uralkodik, indulatok izzanak, és átitatja a filmkockákat, akár a szereplők ruháit a vér, a fekete humor. Később más bizarr témák, hangulatok felé is elkalandoztak a Coenek, de ami Oscar-díjat hozott nekik, az megint egy nyomasztó krimi volt: a Fargo. A testvérek új filmje, Az ember, aki ott se volt ismét krimi, mely zsebre vágja a Fargót és az összes többi Coen-mozit. Kisvárosi fodrászüzlet, negyvenes évek vége, USA. A fekete-fehér fényképezés letűnt kort idéz, de a történet morbid fordulatai, nyers költőisége hamar világossá teszik: ez nem álmos nosztalgiamozi. Ez modern filmnoir. Egy szűkszavú borbély egyetlen döntéssel megváltoztatja pár ember sorsát, és hullákkal szegett útján halad végzete felé.
A Coenek mindig imádták a váratlan húzásokat, de ötleteik nem mindig épültek be tökéletesen a történetbe. Most a meglepő eseményekre az öncélúság árnya sem vetül, mind logikus részei egy képtelen világnak. Ed, a hős külsejű antihős boldogtalanul figyeli a rémisztő valóságot. Fojtogatják gátlásai, félénksége. Billy Bob Thornton, Ed alakítója soha el nem mosolyodik, Ed a legszomorúbb fodrász, akit valaha láttam. A cselekményt az indítja el, hogy erőt vesz magán, és elhatározza: változtat nyomorult életén, és megzsarolja felesége szeretőjét. A cselekményt a sokféle szereplő tettvágya viszi előre, legkevésbé maga a fodrász. Cselekszik helyette Big Dave, a megzsarolt üzletember és Ed hűtlen felesége. Őt Frances McDormand alakítja remekül, pár gesztussal és arckifejezéssel teremtve meg a kedélybeteg nő figuráját. Közben Ed számára egyre kiismerhetetlenebb lesz a világ. Ugrik a biznisz, melyet egy nagydumás homoszexuálissal együtt tervezett, a zsarolás pedig tragédiába torkollik. Menő ügyvédre lesz szüksége, ezért alkalmazza a pénzéhes, zseniális Riedenschneidert, aki többre tartja az igazság látszatát, mint az igazságot magát. Ed végső menedéke egy zongorázgató tinilány, egy csábos lolita.
A felejthetetlen alakokkal telezsúfolt filmben nem vész el a Coen fiúk védjegye: a chandleri krimiket idéző, kacifántos történetvezetés. Az Ethannal együtt írt forgatókönyvet Joel virtuózan rendezte meg, kettőjük húsz év alatt megszerzett filmes tudása, Ethan irodalmi ambíciói, Joel horrorfilmvágó múltja mind benne vannak ebben a moziban. A végeredmény Roger Deakins operatőr érdeme is, aki úgy játszik árnyékkal és fénnyel, hogy azzal kifejezi az adott történés lényegét, tükrözi a szereplők lelkiállapotát, karakterét. A tesók összefoglalják, amit tudnak, és rátesznek még egy lapáttal: még egyetlen hősük lelkét sem boncolgatták ilyen alaposan. Ed olyan figura, aki csak úgy belekeveredik a dolgokba, bűnei válaszok mások bűneire. "A modern ember", mondja róla Riedenschneider. A fodrász, aki ott sem volt, aki gyilkolt, de a keze tiszta maradt. Vágyai szépek és érthetők, az élete szörnyű és mocskos. Pont annyiban hasonlít ránk, és pont annyiban különbözik tőlünk, hogy szeretni tudjuk.
