Bezárásra váró olajtoronyban tengeti napjait néhány olajfúró valahol a Góbi-sivatagban, míg egy napon végleg bezárják az üzemet. A csapat repülővel távozik, ugyanis akár mérföldben, akár kilométerben számoljuk, sehol egy emberlakta terület széles e vidéken.
A gép persze hogy, hogy nem homokviharba keveredik és lezuhan - a film története pedig lényegében ettől a ponttól kezdődik, az első tizenöt perc leginkább előjátékként értékelendő. A továbbiakban lesz még néhány fordulat, de a történet leginkább a jól ismert séma szerint működik: ember kontra sivatag, túlélők kontra szerencsétlen túl nem élők.
A sztori első pillanatától működik a déjá vu, az Életben maradtak című film ugyanis ugyanezt a történetet meséli el, igaz, e verzió némileg könnyedebb és visszafogottabb, hiszen ezúttal szó sincs a társai hulláját felfaló Ethan Hawke-ról. Feltűnik viszont a pilóta szerepében a kúl és laza fickónak látszó Dennis Quaid s mellette a kötelező női szereplőként a Miranda "Eowyn" Otto, aki valószínűleg tényleg csak és kizárólag a politikai korrektségre való törekvés végett került a filmbe, mert szerepe az nincs, még egy kötelező szerelmi szálat sem tud felmutatni, ami egyébként a film előnyére is válik. A legkiemelkedőbb mellékszerepet és alakítást a furcsa srác szerepében Giovanni Ribisi alakítja, aki - mint már annyiszor - remekül hozza a retardáltat.
A túlélésért zajló játszma persze itt is a történet szempontjából a legfontosabb elem, azonban a Főnix útja inkább az tinihorrorok illetve az Anakonda-filmek dramaturgiáját követi, mely szerint itt sem annyira a drámán van a hangsúly, hanem a szórakozáson: találgatjuk a következő áldozatot, számolgatjuk az eltelt napok számát és élvezzük az egymást hergelő szereplőket. Persze ez a tényállás csakis akkor állhat fenn, ha szándékaink e filmmel szigorúan nem komolyak, ez a mozi ugyanis nem életszemléletet megváltoztató megrázó alkotás, hanem egy adrenalinpörgető kaland, a katasztrófa-típusú mozik kamaradarab-verziója.
