A füves, a két retrós, az ingatlanos meg a bárkás

A heti bemutatók között van Guy Ritchie retró őrülete, egy füves akcióvígjáték, egy nagyon sikeres horrorfilmhez készített második rész, és egy összeurópai rajzfilm arról, milyen pocsék dolog lemaradni Noé bárkájáról.

BeSZERvezve


Mit csinál egy jellegzetesen jellegtelen kisvárosi arc? Egész nap tép, pocsék munkája, de helyes csaja van, odahaza képregényt rajzol egy szuperhős majomról és a pánikrohamaival küzd. Aztán valaki elsuttog neki pár szót, és a srác reflexből könyörtelen gyilkológéppé válik, ami pont jól jön, hiszen valakik meg akarják ölni, ő pedig két gyilkolászás között még mit sem ért az egészből. Jesse Eisenberg az ilyen motyogós, szerencsétlen, de a végén mégis diadalmaskodó figurákra építette a karrierjét, és most ott van neki támaszként Kristen Stewart és egy teljesen őrült történet jó és rossz ügynökökkel, bűvös füstfelhővel és nagy robbanásokkal, jó zenével és hibbant alakokkal. Hát ilyesmi, meg egy vicces magyar cím...

Irány a bárka!


Ha az ember fia – vagy, jelen esetben, az állat kölyke – tudja, hogy hamarosan az egész vidéket elönti az ár, akkor nagyon szeretne feljutni az egyetlen megoldást jelentő Noé bárkájára, de mi van azokkal, akik eleve nem kaptak meghívást a hajóra. A félrevarrt, majd a sarokba dobott és elfelejtett plüssállatra emlékeztető főhős is ezzel a problémával néz farkasszemet, és van hozzá egy ügyetlenkedő ivadéka is, de ne tessék félni, a mese gyerekeknek szól, így akkor sem lehet nagy baj, ha egyetlen állatkertben sem látni ezt a fajtát, sem a közben feltűnő barátait. Ők később, teljesen fájdalommentesen haltak ki.

Sinister 2 - Az átkozott ház


Van, aki az új építésű lakásokat szereti, és van, aki régibe költözne, mert azoknak patinája és különleges hangulata van. A különleges hangulat ezúttal egy „bentlakó” démont jelent, amit az ingatlanos persze elfelejtett megemlíteni, amikor hősnőnk megvásárolt egy magányosan álló, nagy, vidéki házat, ahol a sötét sarkokban mindenféle érdekességeket lehet találni, például régi filmtekercseket, amik egyrészt önmagukban is borzasztó dolgokat mutatnak, másrészt felébresztik egy régi sorozatgyilkosság nyugvó emléket, és innentől kezdve rohamosan csökken az ingatlan viszont eladási értéke, ha értik, mire gondolok. A főszerepben a rég látott, gyönyörű Shannyn Sossamon, aki itt épp ikerfiaival hurcolkodik, majd küzd a megbolydult entitás ellen. Entitás, bizony, ilyen szavakat is tudunk!

Az U.N.C.L.E. embere


Aki szereti a Tisza cipőt, a Márka üdítőt és most is megdobban a szíve, he egy jó állapotban lévő Trabantot lát az utcán, az imádni fogja Guy Ritchie új filmjét, amit mellesleg azok is szeretni fogják, akik eddig is szerették Ritchie filmjeit, kivéve persze azt a madonnásat a tengerparton és a Revolvert, mert azok igazi vackok voltak. A formában lévő Ritchie ugyanis roppant élvezetes, elegáns, gyors és vicces, és főleg a stílusról szól. Most a hidegháború éveiben járunk, ám két egykori ellenfél, az amerikai Napoleon Solo (Henry Cavill) és a szovjet Ilja Kurjakin (Armie Hammer) szövetkezni kénytelen, hogy megakadályozzák, hogy egy nemzetközi bűnszövetkezet (nukleáris) káoszba taszítsa a világot. A párosnak csupán egyetlen nyom áll rendelkezésre: egy eltűnt német tudós lánya, akinek a segítségével behatolhatnak a bűnszervezetbe – tessék kitalálni, hogy az illető hölgy gyönyörű-e vagy sem.