Gondoltam, írok pár sort, mert pazar nyári komédiát láttam a minap, és melegen ajánlom Neked is. A címe Gyakornokok, és az Owen Wilson- Vince Vaughn duó remekel benne, mint ahogy azt megszokhattuk az Ünneprontók ünnepében.
"Szia Anya!
Képzeld csak el, hogy két 40 felé járó, X-generációs retrográd pasi elveszíti az állását. Na, most ők a te nemzedéked, Anya, innentől fogva nem sokat konyítanak a high-tech médiumok és az IT világához. Egy eszement ötlettől vezérelve jelentkeznek a Google-hoz (Igen, Anya, ez az a google, ahol 'guglizni' szoktad a receptjeidet, hogy képben legyél…),és be is kerülnek a tréning programba, gyakornokként. Kezdődik hát a hipszter geek versus old boys csatározás!
El tudod képzelni, micsoda helyzet adta komikumot produkálnak ott az öregfiúk! Kezdjük ott, hogy a világhálót notóriusan "villámhálónak" becézik, a HTML kódoknál pedig kódfejtőt akarnak használni. LoL! (… nem, Anyuci, ez nem azt jelenti, hogy egy kis ember felteszi a két kezét és ujjongva örül valaminek, hanem azt, hogy "Laugh out loud", vagyis hangosan kinevetek valakit…) Egyikük frappánsan "szellemi éhezők viadalának" titulálja gyakornoki programot, ami – valljuk be – nagyon helytálló, tekintve hogy ezektől a versenyistálló multiknál szokásos csapatépítő tréningektől épeszű és humánusan szocializált embert a hideg ráz. Ettől függetlenül korrektek a srácok, mert a szokásos brainstormingok-nál például nem az agyament hurráoptimista csapatépítő dumát nyomják, hanem a probléma emberi oldalát közelítik meg. Így derül fény arra is, hogy nem csupán posztolgatni kell és megosztani, hanem MEGLÁTNI és ÉREZNI is, illetve hogy a legjobb motiváció a tanuláshoz mindig is a szerelem volt, van és lesz.
Helyes csávók ezek, még ha amolyan őshüllők is az előző évszázadból (évezredből, bocs…). Vince-nek is inkább való ez a geges zsáner, és borítsa jótékony homály azt a ballépését, amikor Gus Van Sant Psycho remake-jében a pszichopata Norman Bates-et próbálta megformálni. Owen-t pedig – kövezzetek meg! – a ’csapás’ filmek óta csípem, melyekben briliáns párost alkot Jackie Chan-nel. (A webkamerás interjúnál egyébként totál te jutottál eszembe, Anyus, mert ezek pont úgy ordibáltak a mikrofonba és fejelték le a monitort - mintha a másik oldalon süketek és vakok lennének -, ahogyan te szoktad csinálni, amikor mi beszélünk skype-on…)
Az, hogy az egész film egy bazi nagy google propaganda, tényleg elnézhető (és ami fontosabb: feledhető!), mert a duó szeretetreméltó és dilettáns bumfordisága lejátssza a reklám látszatát a vászonról. Az altesti humor is csak éppen elegendő arányban kerül elő, és az is főleg a neves mellékszereplők révén (John Goodman, Will Ferrel). A legélvezhetőbb pillanatok azok, amikor kikacsintgatások és intertextuális utalások történnek a pop kultúra és a Nagy Generáció kultikus ikonjai felé, amiket még én is vágok, a Te jóvoltadból! Minket is összekötnek a nagy legendák, melyek hídként ívelnek át a nemzedékeken és azok szakadékain, mint például a Starwars, a Paradise City vagy a Terminátor és a Harry Potter. (A Forró rágógumiról esetleg referálhatnál később, mert az nem ugrik be…)
Egyszóval remek kis uborkaszezonos vígjáték ez, színes, mint a Google logo, és látnod kell neked is, Anya! (Apropó, színek. NEM, Anyu, és még egyszer – nem. A BLUEtooth helyett nem lehet GREENtooth-t választani az androidos telefonodhoz, csak mert te jobban szereted a zöldet.)
Na jó, megyek, és utánanézek a Flashdance-nek, meg annak a vágyait valóra váltó hegesztőcsajszinak, mert oltári klassz zenét nyomtak a filmben ezzel kapcsolatban, valami „feeling”-eset, és még a végén felrakom az oldalamra, hogy trendet csináljak belőle.
Csók, Anya!"
Szerintem - 85%
