Most, hogy A lé meg a Lola örökzöldre érett a mozikban, Tom Tykwer, német rendező Lolát - akit ebben a filmben Sissinek hívnak - újabb futásra küldi, Franka Potente ezúttal a bolondok házából indul. A napjainkban játszódó történet egy sérült lelkű akcióhős és egy enyhén deffeketes ápolónő kapcsolatának alakulását követi nyomon. A szerelemben az se baj, ha minden a legrosszabbul indul: a főhőst már a film elején elüti egy autó, s Ámor mielőtt kilőné nyilát, a véletlenek hálójába keveredik...
Tom Tykwer hősei holdkórosként járják a világot. Nem ok nélkül. A szerelem elvette az eszüket és adott helyette valami mást. Egy ösztönös tetterőt, belső koncentráló képességet, melynek segítségével vaktában is képesek bármilyen bajból megmenteni szerelmüket. Tykwer filmjei arra tanítanak, hogy mindig légy ott, ahol vagy, ahol lenned kell, s a világ megnyílik, számtalan lehetőséget tár eléd.
A lé meg a Lolában a főhősnő, az idő kerekét visszaforgatva, - akár egy számítógépes játékprogramban - újra és újra megpróbálja a lehetetlent. Megmenteni Manniet, szerelmét a maffia főnök bosszújától, úgy, hogy húsz perc alatt előteremt százezer márkát, amit az elvesztett. Háromszor indul útjára, míg eltalálja azt a lendületet, ami pont ahhoz kell, hogy a véletlen a kezére játsszon. Lola mátrix képe mindig eggyel arrébb mozdulni látszik. Belső koncentrálás, szerelem egy kis csodával fűszerezve, s a véletlen események váratlanul jó irányban hullámzanak.
Tykwer a véletlen kezelésében sokat tanult Kieslowskitól, s így filmjeit (főként ezt a mostanit) annak koffein-dús variációjaként is nézhetjük. Ugyanakkor A harcos és a hercegnőben minden megtörténik, aminek egy fiatalokat érdeklő, kalandos filmben kell: "szerelem, élet, halál" kommersz filmbe illően pörgős ritmusban. Emellett bátran épít be finom érzékkel forgatott vízió és halál képeket: például mikor a baleset után a lány számára úgy tűnik beindul a halál előtti utolsó film, vagy mikor a fiú álmában halott felesége kísértetéhez beszél. A harcos és a hercegnő magyar vonatkozása, hogy benne viszontláthatjuk a Werckmeister harmóniák főhősét alakító hajdani rockzenészt, Lars Rudolph-ot, aki ezúttal egy veszélyes őrült szerepét játssza, sajnos jóval gyengébb színészvezetéssel, mint Tarr Béla filmjében.
Őrület, véletlen és szerelem. Ez a film-bájital valószínűleg tudja mitől döglik a légy, s így siker lesz a mozikban (a multikban is), talán még nagyobb, mint a Lola volt.
