Állítólag az egész ország ki van éhezve egy jó kis magyar műfaji filmre, ezt írják a filmes oldalak, és így vezették fel a Víkend sajtókampányát is, hogy végre itt van a színtiszta hazai thriller! A nagy kérdés persze az, mi a fontosabb: egy adott műfaj szabályainak pontos betartása, vagy egy emlékezetes és eredeti alkotás elkészítése?
Cselszövés, erőszak és bosszú!
Három arrogáns pesti indul Erdélybe vadászni: a milliomos építési vállalkozó (Lengyel Tamás), az ügyvédnője (Gryllus Dorka) és annak szintén ügyvéd férje (Simon Kornél) egy – tisztességtelen eszközökkel - megnyert per utáni feszültséget akarják levezetni. Szarvasra mennek, de valami egész más lesz belőle. és mivel eleve tilosban jártak, nem jelentik a vadászbalesetet, ami aztán a már első pillanatra sem túl harmonikus csoportdinamikának is hamar betesz. A helyiek sem nézik őket túl jó szemmel, és miután kiderül, hogy valakinek baja esett, lassan az idegenek ellen fordulnak. Mindez persze valóban megágyaz egy jó kis átverős, elárulós, zsarolós és üldözős thrillernek, a kedves néző pedig előre kombinálhat, hogy a három mérsékelten szimpatikus karakter közül ki húzza a rövidebbet, és ki kinek okozza majd a vesztét.
Pikáns helyi ízek
Az mindenesetre óriási plusz, hogy a történet pár korai jelenetet leszámítva végig Erdélyben játszódik, és nem azért, mert Mátyássy Áron hazafias hangnemet akar megütni, hanem mert egyrészt remek atmoszférát biztosít az ottani táj - Győri Márk operatőr remek munkát végzett -, másrészt a helyiek szerves elemként lépnek be a történetbe. Ezt nem lehetett volna mondjuk Szabolcsban eljátszani, és a film a saját hasznára fordítja az Erdéllyel kapcsolatos sztereotípiákat és kliséket, az ízes beszédet, összetartást és keménységet, amiből akár paródia is kerekedhetett volna, de mégsem lett az. Ezért is kár, hogy Mátyássy, bár egy pontig – és javára legyen mondva, elég sokáig - magabiztosan, színesen és izgalmasan építkezik, saját maga kezdi lerombolni, amit addig összerakott. Érdekes, pár képpel és mondattal is jól megformált karakterek sorsát zárja rövidre a történet, amely megpróbál a vége felé nagyobb sebességre kapcsolni, noha a tempóval semmi baj nem volt. Ilyenkor üt vissza a műfajiság, hogy muszáj bizonyos dolgoknak másnak lenniük, mint, aminek látszanak, és, hogy minden áron kellenek azok az átkozott, felesleges duplacsavarok.
Egy túl erős asszony
Van abban valami alapvető önellentmondás, hogy a félresikerült forgatókönyv – mert a történet a végére valóban nem áll össze -, teli van jól megírt párbeszédekkel. A finálét leszámítva nem érezhető sem az erőlködés, hogy mindenáron hétköznapi legyen, amit hallunk. sem az irodalmiasságra való törekvés. Ezek jó dialógusok, szórakoztatóak, segítenek felépíteni a különben nem túl árnyalt karaktereket. A vállalkozó rámenős, a férj pipogya, az ügyvédnő gátlástalan, ebben sok munka nem volt a forgatókönyvírás során, de párbeszédeik színesek, életszerűek, különösen Gryllus Dorka ügyvédnője esetében. Ilyen utálatos figurát rég láthattunk a vásznon nőben: a helyi kocsmában rázza magát, kokót szippant, és mindenkinek beszól, hogy a többiről ne is beszéljünk, és Gryllus jól érzi magát ebben a szerepben, sőt, ő jön ki a legjobban a filmből. Nem játssza túl, de sokat belead, és valami olyat mutat, amit eddig még nem mutatott.
Ki nézze és ki ne? Aki markáns filmet akar látni, az elégedett lesz, aki tökéleteset, az nem. Aki örül annak, ha az egyes részek és részletek a helyükre kerülnek, annak tetszeni fog a Víkend, aki csak teljes egészként hajlandó értékelni, annak nem, de Gryllus Dorka rajongói biztosan szeretik majd – és talán az ellendrukkerei is, hiszen annyi félig sikerült vagy mellékszerep után itt végre az ővé a film, és él is a lehetőséggel. A 16-os korhatár karika mindenesetre indokolt. Van kemény szex, egy közelről mutatott gyilkosság és elég csúnyán beszélnek végig.
Vízer Balázs
