Hajszálpontos vígjátéki időzítés, delejes színészi jelenlét, vérbő komédiázó kedv. Nincs vita, Johnny Depp élete egyik legjobb alakítását nyújtja Jack Sparrow kapitányként. Hol is? Egy csomó londoni alsó tagozatos előtt, akiknek nyilván egyetlen szülő se hinne (Kisfiam/kislányom, mi volt ma az iskolában? Á, semmi, csak elmaradt az osztályfőnöki, mert Johnny Depp beugrott kalózkodni), ha nem őrizné amatőr felvétel (lásd YouTube), hogy mi történt, amikor a világ legnagyobb filmsztárja teljes testi valójában megjelent a diákságnak, és talpig jelmezben bohóckodott picit. Az uzsonnaszünetnyi spontán show-ra mind állnak a fenti megjegyzések, arra a másikra viszont, mely A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken címmel kelleti magát a mozikban, mások a jelzős szerkezetek. Pedig a jelmez tök ugyanaz, ám az osztályterem izgalmas díszletei helyett sokat látott kalózos hátterek, a lelkes kölkök helyett pedig előadó-művészettel foglalkozó unott bácsik-nénik láthatók a filmben. Baj van a játékidővel is, mely több mint 2 órával hosszabb, mint az iskolai foglalkozás. Szörnyen hosszú idő, melynek során Keith Richardstól Feketeszakállig (az ellenkező híresztelésekkel szemben a kettő nem egy és ugyanaz a személy) mindenki az örök fiatalság forrására van rákattanva. Az új rendező irányítása alatt a trópusi aljnövényzet talán másként zöldebb, mint elődje idejében, de enynyi nagyjából a kreatív előrelépés, egyébként meg, mint már annyiszor, most is Depptől várják a csodát, hogy sikeresen elpipiskedje a filmet.
