A legszebb magyar színésznők 1. rész

Az csak természetes, hogy a magyar színésznők a világ legszebbjei közé tartoznak, de a filmtörténet során más-más típusú szépségre volt szüksége a közönségnek vagy éppen a politikának. A rendszerváltásig tartó időszak leggyönyörűbb díváit vesszük végig.

Karády Katalin

A magyar film első igazi vampja, a végzet búgó hangú asszonya Kőbányán nőtt fel egy hétgyerekes proletárcsaládban, rendkívüli szegénységben még Kanczler Katalin Mária néven. 17 évesen férjhez ment egy jóval idősebb férfihez, majd gyorsan el is vált, és egy budai mulatóban fedezte fel Egyed Zoltán, aki aztán a menedzsere lett, ő találta ki új nevét is, és kiváló érzékkel teremtette meg Karády hollywoodi sztárokéhoz hasonlítható imázsát. Karádyval egy teljesen új nőtípus jelent meg a magyar filmben, és az 1939-ben bemutatott Halálos tavasz igazi botrányfilm lett, amely egy szeletnyi rafinált meztelenséget is mutatott. A színésznőt, akinek a korábbi hírszerző főnök volt a kedvese, 1944-ben letartóztatta a Gestapo, megkínozták és három hónapig fogva tartották. A Horthy korszak sztárjára az új rendszer már nem tartott igényt, ezért 1951-ben elhagyta az országot, és New Yorkban telepedett le, ahol kalapszalont nyitott, és színésznői karrierje gyakorlatilag véget ért.

Muráti Lili

Hajlamosak vagyunk Karády Katalint tekintetni a harmincas évek legnagyobb női sztárjának, csakhogy az igazi csillag Muráti Lili volt, aki a néha kissé darabos Karádyhoz képest izgalmas, újszerű szépség volt, és a karrierje is évekkel korábban indult. A Murcsinak becézett színésznő, aki mindenki elől eltitkolta születési évét, Pest kedvence volt, egy modern nő az életben és a vásznon is, aki nadrágot hordott, Bugatti sportkocsival járt, a Film, színház, muzsikában fürdőruhában fényképezték le, soha nem titkolta a véleményét, ráadásul remek humora volt. 1944-ben az oroszok elől menekülve férjével, Vaszary János rendezővel és színműíróval együtt elhagyta az országot, és Madridban telepedett le. Fél év alatt remekül megtanult spanyolul és Vaszaryval saját társulatot is alapítottak, de spanyol filmekben is sikerrel szerepelt. 1962-ben feltűnt az Omar Sharif-féle hollywoodi opuszban, a Doktor Zsivágóban, ha csak egy apró szerepre is.

Szeleczky Zita

A szépséges szőke lány nem készült színésznőnek, tornász akart lenni, majd gimnazistaként szeretett bele a színjátszásba, és már elsőéves színitanodásként filmszerepet kapott, rövid hazai pályafutása során pedig összesen huszonhét filmben játszott, köztük több olasz koprodukcióban, miközben a Nemzeti Színház ünnepelt színésze is volt egyben. Az olimpikon Haltenberger Gyulával kötött házasságát akkora figyelem kísérte, mint az angol hercegi párét, a Kálvin téren összegyűlt tömeget a rendőrségnek kellett feloszlatnia – igaz, a frigy nem tartott sokáig. A régi nemesi családból származó színésznő sosem titkolta jobboldali érzelmeit, a háború alatt gyakran lépett fel katonák előtt, látogatott hadikórházakat, a német megszállás után pedig nyilas rendezvényeken is fellépett, amiért 1945-ben menekülnie kellett az országból. Argentínában telepedett le, ahol magyar színházat alapított. Idehaza 1993-ban tisztázták a vádak alól Wass Alberttel együtt, akivel az emigrációban szoros kapcsolatot ápolt. Több hanglemezt is kiadott.

 

Bara Margit

1928. június 21-én látta meg a napvilágot, Kolozsváron. A család székely származású, 1955-ben települtek át Magyarországra. A már fiatalon is asszonyos szépségű színésznő első jelentősebb filmje Sinkovits Imre és Bessenyei Ferenc oldalán volt a Szakadék című 1956-os filmben, majd a Bakaruhában főszerepében Darvas Ivánnal játszott. Makk Károly 1959-es, Ház a sziklák alatt című filmjében pár pillanatra láthatta a közönség, amint meztelenül fürdik egy tóban – a jelenet felvételekor csak a rendező és az operatőr lehetett jelen -, ami nehezen volt összeegyeztethető a szocialista erkölccsel, Talán ezért is volt, hogy később az 1964-es hírhedt és zavaros Onódy-ügy során befeketítették a nevét, mondván, hogy orgiákon vett részt pártkáderekkel, és emiatt kénytelen volt visszavonulni. Első férje, Halász Géza színész öngyilkos lett, második férje Gyarmati Dezső vízilabdázó volt, akivel 1964-ben házasodott össze, és a házaspár az 1970-es évek elején egy ideig Kolumbiában élt, ahol Gyarmati szövetségi kapitány volt.

Vass Éva

Korának talán legszebb magyar színésznője volt, aki sokban emlékeztetett Romy Schneiderre, és rendkívül fiatalon, már első filmjében, az 1953-as Rákóczi hadnagyában főszerepet játszott, hátul összefont copfja, a gyönyörűszép zöld szemével pedig elbűvölte az egész országot. Mégsem lett sztár, mert a szocializmusban nem lehetett sztárkultusz, a hírek szerint ezért cserélték le a a 2 x 2 néha öt főszerepéről, kifogásolva, hogy a színésznő közel került a rendező Bán Frigyeshez, akit szintén leváltottak, és aki később valóban a férje lett. Játékfilmekben gyakran alakította a szerelmi háromszögek harmadikját, bár egyéniségében semmi kihívó vonás nem rejlett, ennél izgalmasabb szerepeket ritkán kapott, és inkább a színház felé fordult. Élete egyik legnagyobb színpadi sikere az Anna Frank naplójának főszerepe volt, és sokáig volt a Madách Színház ünnepelt tagja. A kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő második férje és nagy szerelme Gábor Miklós Kossuth-díjas színművész volt, akinek emlékére 2000-ben megalapította a Gábor Miklós-díjat.

Szerencsi Éva

Ha valakihez hasonlítanunk kell, hát Szerencsi Éva a magyar Audrey Hepburn, angyali szépségű, finoman metszett arc, hatalmas, riadt Bambi szemek, formás, mégis kislányos alak. 1952. május 5-én született, Budapesten, majd 1974-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, első munkahelye pedig a budapesti József Attila Színház volt, de a felfedezést és a népszerűséget egy tévésorozat hozta meg, a Szabó Magda regényéből készült 1978-as Abigél, amelyben a középiskolás Vitai Georginát alakította – igaz, már 26 évesen -, akit katonatiszt apja egy bentlakásos intézetben helyez el, hogy megóvja az üldöztetéstől. Érdekes módon a filmrendezők nem kapkodtak érte, legfontosabb filmes szerepe – az összesen négy közül – a Tersánszky Józsi Jenő regényéből készült Kakuk Marci volt, ahol Esztit játszotta, a címszereplő szerelmét, de vagy két tucat fontos tévéfilmben játszott. A színésznő, aki Szakácsi Sándor színészhez ment feleségül, alig 52 évesen, 2004. szeptember 6-án halt meg, rákban.

Pécsi Ildikó

Ki gondolná ma, a mindig harsány, joviális, testes hölgyről, hogy fiatalon Magyarország egyik legjobb nője volt, és nem az a finom szépség, hanem a vérbő, olasz fajta, vagy, ahogy egy főiskolai tanára megjegyezte: „Ez az a nő, akiért a vidéki tanácselnökök sikkasztani fognak”. A még Péchy néven született színésznő főszerepet kapott az első magyar szélesvásznú filmben, az 1962-ben bemutatott Jókai-adaptációban, Az aranyemberben, amelyben Tímár Mihály szerelmét, Noémit játszhatta 22 évesen és szőkére festett hajjal, hogy erkölcsösebbnek tűnjön, majd A tenkes kapitányában már tűzről pattant cigánylányt játszott, és egyre pikánsabb szerepeket kapott. 1969-ben hozzáment Szűcs Lajos focistához, akivel a mai napig házasságban élnek. Idősödve komikaként találta újra fel magát, így láthattuk például a Linda című sorozatban, de később rendezőként és énekesnőként is kipróbálta magát, sőt, belekóstolt a politikába is, és 1994 és 1998 között az MSZP színeiben országgyűlési képviselő volt.

Venczel Vera

Annak idején a magyar Audrey Hepburn címére Szerencsi Éván kívül is akadt jelölt, a hozzá sokban hasonlító Venczel Vera, az Egri csillagok Cecey Évája, akinek törékeny termete ellenére is csodásan állt a sodronypáncél. Már kislányként színésznő akart lenni, és elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ami már akkor is nagy szó volt, és már a főiskola alatt a Vígszínházban játszott és jöttek a filmszerepek is. A mozi tette országosan ismertté olyan filmekkel, mint a Kárpáthy Zoltán (1966), az Egy szerelem három éjszakája (1967), a sztárságot pedig az Egri csillagok hozta el, abban az évben, amikor lediplomázott. Alkata miatt elsősorban naiva szerepeket osztottak rá, és ilyen volt a Pillangó című Móricz Zsigmond tévéadaptáció női főszerepe is, amelynek megformálásáért Monte-Carlóban átvehette az Arany Nimfa-díjat, és igen fiatalon kapta meg a Jászai Mari-díjat is. Sokáig szinte kizárólag tévés felkéréseket kapott, majd rengeteg rádiójátékot készített, és még ma is a Vígszínház társulatának tagja.

Bordán Irén

Bordán Irén az a fajta színésznő volt, akinek sugárzó szépsége átütött a vásznon, és aki úgy volt tökéletes, ahogy volt, azért a rendezők ritkán tudtak vele mit kezdeni, nem akarták formálni, nem láttak túl ezen a szépségen. A mélykék szemű, búgó hangú szabályos szépséget állítólag már kiskorában is megkergettek rá irigykedő környékbeli lányok. A lány titokban jelentkezett a Színművészetire, szülei beleegyező nyilatkozatát meghamisítva, és bár a felvételi nem sikerült, szerződést kapott a Szegedi Nemzeti Színházba, mire édesapja kitagadta, és csak évekkel később bocsátott meg neki, és egy évre rá a felvételi is összejött. A sikeres színpadi alakítások után hamar kijött két fontos filmszerepe, a Mikszáth Kálmán kisregénye nyomán készült Kísértet Lublón (1976) és Szomjas György easternje, a betyárvilágban játszódó Talpuk alatt fütyül a szél. Minden adott volt egy csodás karrierhez, ám a színésznő 1981-ben férjhez ment, és Amerikába költözött, ahol szerepelt például a Különleges ügyosztály című tévésorozatban, de időnként még vállalt munkákat magyar filmekben is. Lánya, a hozzá hasonlóan szép lánya Bordán Lili szintén színésznő.

Udvaros Dorottya

Emlékszem, kisgyerekként a már rég bezárt budai Olimpia mozi kirakatában a Te rongyos élet! jelenetképeit nézegettem, amikor egy idős házaspár mellém állt, és a férj elmélyülten tanulmányozni kezdte Udvaros Dorottya itt is látható képét, mire törékenynek látszó felesége úgy hátba vágta, hogy a bácsi alig tudta kinyögni, hogy: „Csak a pisztolyt néztem!”. Bacsó Péter filmje volt a fiatal színésznő első igazán komoly filmje – és egy sok mindent vállaló fiatal színésznőt alakított benne, nyilván nem véletlenül. Szülei , Dévay Camilla, színésznő és Udvaros Béla, rendező révén ugyanis gyakorlatilag színházban nőtt föl, és a nyolcvanas években már évente négy filmben szerepelt, harminc éves koráig megállás nélkül forgatott, miközben minden létező hazai színészi elismerést begyűjtött, és énekesnőként is megállta a helyét, a Dés–Bereményi páros által szerzett Átutazó (1985) és Férfi és nő (2008) hatalmas siker volt.. Még ma is izgalmas szépség, aki tényleg képes mindent eljátszani és gondolkodás nélkül kockáztatni egy szerep kedvéért.