Csakúgy éget a közlésdüh, nem is tudom, mivel kezdjem, Mogyoróddal vagy Pomázzal, a Csődörrel vagy Beckhammel. Ez ám a mozi, elég vacak, különösen az elejét nehéz kibírni, s onnan se javul éppenséggel: jöjjön a Csődör.
Sylvester Stallone régen volt látható moziban, vagy nem régen, csak annyira feledésre méltót alkotott, hogy érzéki csalódott vagyok. Ez nem is érdekes, szidni őt lehet kötelező. A Rocky óta nem olvastam róla mást, csak azt, hogy ebben a filmjében is milyen halvány alakítást nyújtott, meg abban is, hogy ilyen Arany Franciakulcsot meg olyan Ezüst Maszlagot kapott a legrosszabb alakításért. Micsoda hülyeség! Mintha legalábbis mindannyiszor Hamlettal vagy Versinyinnel próbálkozott volna az a nyomorult. Tessék mondani, mi lett volna annak a jelentősége, ha az Állj vagy lő a mamám főszerepében a fénykorát élő Sir John Gielgud domborít, vagy Stallone alakít benne akkorát, hogy elsül a falon a Sztanyiszlavszkij-módszer? Kit érdekel, hogy milyen színész, ha nem is az, más. Lesz a tévében megint Rocky, mind az öt, várom, mint a spanyol körversenyt.
A darab formabontó kicsit, régen az ezért-azért visszavonult dreckhausernek legalább 3-4 percig könyörögni kellett (volt, akit meg is zsaroltak, borzalom), hogy ugyan tegye már le a hobbiesztergát, és jöjjön vissza egykori kudarcai színterére, hogy a dolgok végre rendben menjenek. Oh, jóságos ég, most Slynak elég egy gyors telefon, hiába, ő se a régi.
Az autóverseny-szcénában vagyunk, abban a szakágban, ami tán Amerikában a legnépszerűbb. Fittipaldi meg még néhány híres családtag intézkedik benne, ismeri a fene, komolynak látszik, van benne tolókocsis csapatfőnök, nyilván kötelező, Burt Reynolds. Ha meggondolom, annak idején a stúdió őt akarta Rockynak is, de Sly ragaszkodott, most egy gyékényen: a világ egy zsemle a zsebükben.
Visszamegy az öreg, rendbe teszi a dolgokat, fölszed egy újságírócsajt, de a végén ő állja a cechet, szerintem nem érte meg, ne csinálják utána.
Höhö, a forgalmazó érti a dolgát, akkor hozakodik elő a dolgozatával, amikor a Hungaroring aszfaltján épp csak lebőgnek a motorok, gondolom, Schumacher kicsit beleköpött a levesbe, hogy így per praecox lett csampion, de mindez smafu ahhoz képest, hogy nemsokára láthatunk egy remeklést valami focizó egzotikus spinéről (Moldova is írt effélét), az lesz a címe, hogy Csavard meg, mint Beckham, vagy valami ehhez valamennyire hasonló. Nos, kérem, ez feltétlenül késői nevezésnek minősül, lévén, de látták már maguk is szerdán, állat volt a Zete, mint egy Gárdonyi-hős. Azt csodálom, hogy Zalaegerszeget még nem keresztelték át Zalalövőnek, ha már sporttárgyú a vizsgált mozimű.
Viszont, ha mi már így beleevickéltünk a topográfiába, ne hagyjuk szó nélkül Pomázt, ezt a történelem viharai által távolról sem negligált Pest megyei kisvárost, mely gyümölcsfáiról kapta a nevét, és a fővárosból akár turisztikai, akár lakhatási célokkal kimenekülők kedvelt célpontja. Fél óra HÉV-vel, elég tigris, és működik egy tűzoltóegylet is, jobb félni, mint megijedni, a vörös kakas aligha válogat, de azért néha megpihen.
Nos, ez alatt az idő alatt a lánglovagok újságot csinálnak, bírom nagyon, az aktuális vezércikk elmenne itt is szerkinek simán, de ez csak a beugró, közölnek egy bojkottfelhívást. Számomra autóversenyügyekben azóta ez az irányadó: szerintük hogy Barichello előreengedte Schumachert, az akkora disznóság volt, ami már cselekvést követel. Fölszólítanak mindenkit, hogy ne vegyen egyetlenegy Ferrarit se ezentúl. Benne vagyok!
Sőt, a mozijegyet is meggondolom, ha megint autóversenyről szól majd egy film.
