A siker titka a család

Az anyagi eredményesség nyilván elősegítette a negyedik Jégkorszak-film megszületését, hiszen a korábbi trilógia világszerte kétmilliárd dollár fölött hozott a konyhára, de a pénz – még ebben az esetben sem – nem minden. Meghatározó, de nem elegendő motiváció. A bevezetett és igen gyümölcsöző márkát az alkotói szeretik, minden egyes részén érződik, hogy örömmel készítették. S ez jó a nézőnek is.

A 20th Century Fox animációs részlegének, a Blue Sky Studios-nak a Jégkorszak-szériája 2002-es születése óta deklaráltan a családok szórakoztatására készített animáció. A gyerekeknek kedvező őskőkori szőrös (simogatható) kisebb és nagyobb állatokkal, az őket nevettető, "szagos" testi funkciókra épülő – szerencsére nem túlságosan elburjánzó – poénokkal (a nem mosakodás bűzös következményei, puki- és büfi-viccek stb.). Illetve a kísérő felnőtteknek szóló intellektuálisabb humorral; s a mindkét tábort nevelő üzenetekkel, miszerint nincs erősebb, fontosabb és megtartóbb a familiáris kapocsnál. A családi vonulat a most négyessé duzzadt animációs sorozatban az indulástól kitüntetett szereppel bír, kezdve a csecsemőmentéstől, a párválasztáson át a szülői-gyermeki összetartozás bemutatásáig. Ha az alkotók ismernék a magyar Prognózis együttes egykori slágerét – "A siker titka a család…" –, minden bizonnyal beemelték volna a filmbe, hiszen ez pontosan összefoglalja a Jégkorszak-mozik szellemiségét.

[img id=361429 instance=1 align=left img]Őskőkori villongások

Azok a srácok, akik a tízéves franchise-t az elejétől fogva szemmel követték, mára kamaszkorba léptek. Előfordulhat, hogy a Jégkorszak 4. – Vándorló kontinensben a nemzedéki összezördülések felvillantása őket célozza. A tinédzserek szembefordulási (lázadási) és elszakadási kísérleteire rímel, amikor Manny mamutnak és párjának, Ellie-nek a lánya, Kisbarack új, menőnek tartott haverjai körében cikinek érzi a régi baráttal, a sün-vakond Louis-zal való megjelenést. Vagy amikor Kisbarack ezekkel a kortársaival lógna – pláne, hogy megtetszik neki egy "laza" mamutlegény, Ethan –, égő, ha a mogorva papa hazaparancsolja. Ám mindez (nem mellékes) mellékszál, mert a fő történést a filmbeli kisfilmekből történetformálóvá előlépett ősmakk-függő motkány szolgáltatja: leküzdhetetlen gyűjtőszenvedélyének köszönhetően indul be az őskontinensnek a ma ismert földrészekre történő szakadása. Hegy és völgy megremeg és megmozdul, leradírozva Manny, Diego tigris és Sid lajhár (meg a barátaik és hozzátartozók) otthonát. S miközben előkerülnek a kelekótya Sid vérrokonai – csupán, hogy megszabaduljanak Nagyitól, a kiutált Sid (és cimborái) nyakán hagyva a vénlényt –, a változatos faunájú mikro-horda (a kis baráti társaság, plusz Nagyi) elszakadnak Kisbaracktól és Ellie-től, és egy jégtáblán messzire sodródnak a nyílt óceánon. Vad vihar keltette óriáshullámok között hányódnak, sodródnak az áramlatokkal – csak a hazajutásra tud gondolni a jégkorszaki csapat. Így aztán végül is kapóra jön számukra az ősgorilla Beles kapitány és kalózcsapatának felbukkanása. Mikor – a brigantik Shira kardfogú-tigrislánya közreműködésével (nyilván nem kétséges, hogy szikra lobban közte és Diego közt) – Mannyék megszerzik a tengeri rablók jégbárkáját, és hazaindulnak, Beles bosszút esküszik: a barátok tette nem maradhat megtorlatlan, hiszen az ősvizeken egyetlen úr diktál, ő. Dühtől habzó pofával a kontinensszakadás katasztrófájától fenyegetett otthoni véreik megmentésére induló szökevények nyomába ered a legénységével.

Kiszolgálják a közönséget

A széria negyedik felvonása több ponton igyekszik megerősíteni a családba vetett hit fontosságát. Ezt az összetartozást szimbolizálja eleve a vegyes faji összeállítású hordatrió (mindegy, hogy mi vagy, ki vagy, ha szeretet fűz össze minket), a Manny szűkebb famíliájában dúló prehisztorikus generációs ellentét, aminek megoldása kötelékük megerősítéséhez vezet. Vagy Sid és nagymamája egymásra találása, Diego megszerelmesedése – egy leendő kardfogú tigrisalom lehetőségével – hasonlóképpen ennek a színesítése. Velük szemben valós esélye nem lehet egy a félelemmel motiváló kalózkapitánynak, zsarnoknak.
Talán épp az a probléma a negyedik Jégkorszak-filmmel, hogy túlságosan sulykolja üzenetét, olykor görcsösen. A (család-) nevelő célzatot a szórakoztatás rovására növeli meg. Lehetséges, hogy Michael Berg, a sorozat első, harmadik és mostani részének írója elsődlegesen arra koncentrált, hogy a Jégkorszakok eddigi családüzenet-sűrítményét adja, amit társa, a (tévésorozat-) színészből a forgatókönyvírás világába átruccanó fiatalember, Jason Fuchs (akinek ez a film ebbéli minőségében a nagyjátékfilmes debütálása) vicces párbeszédekkel oldott. A poénok „jégkorszakosan” változatosak, egyaránt szólnak a kisebbeknek és a nagyobbaknak, a korábbi mókamesterek mellett – a motkány, Sid, a két oposszum, Crash és Eddie – jutott az új figuráknak, Nagyinak és kalózcsapat hülyéjének, az elefántfókának, Guptának. Mégis kevesebbnek érezzük a humort, ami valójában nem csökkent, mindössze a több szálon futtatott "családiság" vált uralkodóvá. A könnyedség csorbult, de ez összességében nem csorbítja a Horton-rendező Steve Martinóval megtámogatott Jégkorszak-szakértő direktor, Mike Thurmeier (a Jégkorszak 3. – A dínók hajnala társrendezője, illetve a Jégkorszak vezető animátora és a Jégkorszak 2. – Az olvadás animációs munkálatainak felügyelője volt) teljesítményét. Másfélórára jófajta nyári popcornmozit nézhetünk – kifejezetten családi szórakozás gyanánt.

Kinek ajánljuk?
- Családok számára – együttes élménynek.
- Akik látták és szerették a korábbi három részt.
- Derűre vágyóknak.

Kinek nem?
- Aki nem szereti, ha egy animációs vígjáték mondanivalóval bíbelődik.
- Akinek erre a nyárra elege van a rajzolt, beszélő állatokból.
- Megrögzött magányosaknak.

PORT.hu: 7/10
IMDb: 7,1