Furcsa karácsonyi üzenettel lepett meg minket Oliver Dieckmann: szabadítsuk meg a világot a gonosz Mikulástól. December hatodikán kerül a mozikba a Mikulás új, német arculatterve. Zúzmarás Nikola (Alexander Scheer) egy rendhagyó télapó, aki fiatal segítőtársaival szembeszáll a gonosz Puszpáng Petúrral (Volker Lechtenbrinkok), hogy megmentse az ünnepek valódi szellemét. Válság idején, az üzenet különösen aktuális: a szeretet ünnepe nem a pénzről szól.
Nehéz újat alkotni Mikulás téren, de a németek sajátos humoruk segítségével mégis megpróbálkoztak egy új megközelítéssel. A jóságos Mikulást már ismerjük a Télapuból, a gonoszat meg a Tapló Télapóból, de most itt van nekünk egy harmadikféle változat, a laza oldschool Mikulás. Nem öreg és nem pirospozsgás, se pocakja, se szakálla, a csizmája koszos és agyontaposott, a kabátja ócska és csak lazán kigombolva hordja. Ráadásul az utolsó igazi Mikulás egy lakókocsiban lakik. Válság idején hol is lakhatna máshol?
Karácsonyföldén ugyanis Porhó Puszpáng Petúr vette át az uralmat. Ő a gonosz Mikulás, aki többé nem hajlandó ingyen teljesíteni a gyerekek kívánságát, a karácsonyból üzleti iparágat csinált, és aki nem ért vele egyet, azt jéggé változtatja. (Egyébként engem változtassanak jéggé, ha Puszpáng eredeti nevét nem a Harry Potterből lopták: Waldemar Wichteltod.) Az ünnepeket komolyan az a veszély fenyegeti, hogy a szülők pénzért vett (!) drága és haszontalan ajándékokkal lepik meg csemetéiket karácsony este. Ezt a valódi Mikulás mégsem nézheti tétlenül! Hova lesz így a karácsony valódi szelleme?
Zúzmarás Nikola, különc utolsó Mikulásunk ezért elcsórja az utolsó rénszarvast, ám menekülés közben egy nagy viharban angyalostól, krampuszostól és lakókocsistól a földre zuhan, ahol aztán összebarátkozik a nyolcéves Bennel (Noah Kraus)…
A történet alapkonfliktusát tehát a karácsony régimódi szelleméért kiálló Nikola és a gonosz, financiális javakat hajhászó, a karácsonyt üzleti iparággá változtató, kapzsi, diktátor Mikulás küzdelme adja. A film a varázslatos mikulásharccal egyrészt egy csodálatos lényekre építő fantasy, a problémás gyerekek családi helyzetének bemutatásával pedig egyszerre családi dráma. A cselekmény azonban a film közepén teljesen lelassul és a rendező inkább epizódokkal szórakoztat minket: hogyan lehet látványosan megoldani egy láthatatlan rénszarvas befogását, vagy a gyerekek hogyan tudnak havat szivattyúzni a földre, miközben hatalmas, gonosz Diótörő robotok (!) üldözik őket.
Nem tudom, hogy a gyerekek mennyire vevők egy eredetinek nem mondható és iszonyúan szájbarágós üzenetre, minthogy A KARÁCSONY NEM A PÉNZRŐL SZÓL!!!, de talán a furcsa karakterek szórakoztathatják őket: Puszpáng fogdmegjei például leginkább a kémfilmekből ismerős orosz bérgyilkosokra emlékeztetnek, szőrös usánkájukban, nagy fekete kabátjukban és napszemüvegükben. Ezeknek a karaktereknek a segítségével a film ötvözi a valódi szereplőket a trükkfigurákkal. Bár a történet szirupossága mindenképpen vetélkedik az amerikai karácsonyi történetekkel, látványban nem éri utol Hollywoodot.
Bár a film bevallottan gyerekfilm, mégis felmerül a kérdés, vajon az üzenet tényleg nekik szóló-e. Előkerül például a boldogtalan házasság témája, a szomszéd kislány pedig arra figyelmezteti Bent, hogy ne fogadjon el semmit lakókocsis idegenektől, miközben ő épp nem tudjuk kivel csetel… Ráadásul azt is elég kétes morális tartalomnak érzem, hogy a végén (spoiler!) a gyerekek gondolkodás nélkül ölik meg – na jó fagyasztják örökre jéggé – a gonosz Petúrt, aki mégiscsak egy rossz útra tévedt Mikulás. És nem ez volt a forgatókönyv egyetlen morálisan vitatható pontja…
A történetet a rendező, Oliver Dieckmann egy karácsonyi regényből, Cornelia Funke művéből adaptálta. A könyv szintén azzal a céllal íródott, hogy a gyerekeknek megmutassa a karácsony valódi értékét. Én a filmtől bevallom nem kerültem karácsonyi hangulatba (szégyen gyalázat még a gyerekszereplőket se tudtam a szívembe zárni.) Lehet egy könnyed mikulásnapi családi mozizásnak megteszi, mindenesetre havazni tényleg elkezdett, amikor kijöttem a moziból…
