Ezt a filmet látnotok kell. És ez most egy nagyon rohadt cikk lesz, mert isten bizony egyetlen konkrét poént nem fogok lelőni a műbol. Nehéz lesz megállni, mert kb. kétszázat tudnék most helyből, de...
Ha visszaemlékezem hajdanvolt ifjúságomra, egyből eszembe jut egy bizonyos magyar lap (a Bravo és egyéb, az ifjúságnak szóló magazinok szocreál verziója, amely filmajánló címén gyakorlatilag az egész sztorit leközölte (hadd ne említsem meg azt az akkor még kizárólag Nyugat-Európából beszerezheto másik újságot, mely ugyanezt tette képekkel illusztrálva, "filmképregény" néven). Hát ember az ilyen állat?
Úgyhogy azt javaslom, irány a mozi, aztán ha gondoljátok, olvassátok újra a cikket, mert én az érthetőség kedvéért nem leszek Júdása ennek a remekműnek. Mondok egy példát arra, hogy miért kevésbé jó annak, aki mindent előre tud. Volt egy haverom, ő úgy ült be az Alkonyattól pirkadatig címűre, hogy nem sejtett semmit (mármint a vámpírokról), neki az volt a lényeg, hogy a nagy Quentin is szerepel benne. Na ez a gyerek tényleg beszart. Szerintem ez így okés.
És most az adott munkáról. Először is, eddig, aki megnézte, betegre röhögte magát (én még reggel háromkor is arra ébredtem félálmomból, hogy visítok a tréfákon), másodsorban tökéletes. Pont.
Bővebb leszek.
Egyszerre tartozik az újabban Tarantinonak tulajdonított iskolához (szerintem az egészet - márminthogy brutális képeken röhög az ember - David Lynch indította a Veszett a Világ egyik jelenetével, amikor is a banktisztviselő könyékből ellőtt karjával eliszkol a kutya), valamint ahhoz a mára már szintén klasszikusnak, és főleg angolszásznak mondható vonalhoz, amelyet olyan kisebb etűdök fémjeleznek, mint a Trainspotting, ill. az Alul semmi. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy amióta hozzájutottam a Vonatlesés eredeti verziójához (a könyvre gondolok), rosszul vagyok a filmtől. Szerintem fontos elolvasni, mert egyszerűuen hiteles. Mindegy, a mozi is jó volt. Mozinak.
Ez a cucc mindkét irányzatot kenterben veri. Mivel belőlük él. Ha figyelsz, észreveszed, hogy parodizál, szivat, és főleg téged. Pont azért, mert annyi ilyet láttál, hogy azt hiszed, előre tudod, mi jön, néha már lopott jelenetekre gyanakszol, (tudod, hogy Jo szamoai bárja durva lesz, hogy a rács pont akkor?stb.), és akkor egy aprócska csavar, és ordítasz magadban: - Úristen, mi jöhet még?! És jön. Nagyon. És közben szétszakadsz a vigyorgástól.
Volt egy film, dán, Dokknegyed néven (ha valakinek megvan videón, azonnal jelentkezzen), amiben mutattak már be spanglis junkie-kat, a lehetőségekhez képest (értsd: költségvetés) igen jól, de ami itt folyik, az valami embertelen. Teljes káosz. Tökéletesen megszerkesztve.
A sztori ugyanis borzalmas (borzalmasan durva, borzalmasan profi, borzalmasan laza, hadd ne folytassam) Még egyszer meg kell kérdezzem, kicsit más előjellel: ember az ilyen állat? Mármint Guy Ritchie, a forgatókönyvíró-rendező. Vagy ezt is valami gép produkálta, mint a Csupasz pisztoly sorozatot? (Tényleg számítógép rostálja a poénokat, persze ettől függetlenül vagy harmincszor megnéztem a trilógiát).
Nem. Ezt maximum az ufók. Szerintem még ok sem.
És akkor még nem beszéltem a dumákról. A szereplők száját olyan istentelen szövegek hagyják el, hogy? Szóval, hogy továbbra se lőjek le semmit, megint a filmtörténetre kell hagyatkozzak. Bacsó Péter: Tanú c. dolgozatában több beszólás is volt ("Az élet nem habostorta" stb.), melyeket azután egy ország vett át, s a mai napig használ. Hát itt is van egypár. Én már látom terjedni a " Na, ez is kirakta a poroltót!" jellegű szövegeléseket.
Képi világ. Amerikában a Sziklával kezdték (producerek összeültek, és megtárgyalták ezt az egész videóklip-MTV generáció dolgot, gondolom), aztán jött a Bad Boys, s nekem legutoljára a Penge. Ez utóbbira például úgy ültem be, hogy barátaim előre beharangozták, szar az egész (vámpírok kenegetik magukat napolajjal, vagy fokhagymakrémmel, vagy mi az isten), de a látvány óriási. Hát?valóban óriási lehetett, nekem speciel annyira stroboszkópra volt vágva, hogy bevibrált a kontaktlencsém, úgyhogy semmit sem láttam, maradtak a szar beszólások (meg a fokhagyma-koncentrátum). Oké-oké, kicsit túlzok, rendben volt ez is.
Ezek az angolok valamiért nem élnek vissza ezzel a digitális dologgal. Mert persze, hogy legalább egy félórányi perfekt klip van bemutatva, de színvonalasan, emészthetően, kifejezően, azaz: a cél érdekében (próbálom kerülgetni a "művészien" kifejezést). Igen, megvan: gyönyörű az egész.
A zene is végig iszonyat húzós. Funky, R'n'B, party-acid, alterrock, Zorba a görög, minden. Az viszont, hogy volt merszük berakni egy harminc éves Iggy Pop nótát (természetesen szintén a megfelelő helyre), mintha azt jelezné, nem feltétlenül csak divatos soundtracket akartak csinálni a palik.
A színészek pedig kegyetlenül jók. Egytől-egyig.
Ja, igen, hogy a nagymestert se csak bántsam, el kell mondjam, a Ponyvaregényt nyolcszor láttam moziban. Négyszer a megjelenés első hetén. Mondom, ez veri.
Csünt
