Az utóbbi idők legjobb filmje a Barney és a nők. Laza kis romkomnak álcázza magát, de messze több ennél. Érzékeny és vicces, szívszorító és elgondolkodtató.
Barney (Paul Giamatti) éppen válik, itt kezdődik a film. Válik, méghozzá a nagy Ő-től. Hogy hogy jutott ide, és hogy mi lesz ezután, erről szól ez a film. Talán már ennyiből látszik, hogy bár van – még ha folyamatosan ugrálunk is az időben – egy szépen végigkövethető élettörténet a filmben, a valódi téma a rossz döntések természete. Mennyi rossz döntést hozhat az ember az életében, hányszor van még egy utolsó esély? A film vígjátéki besorolást kapott, ha azonban komolyan belegondolunk, egyáltalán nem olyan vidám a kép.
Paul Giamatti alakításáért Golden Globe-díjat kapott, nem is alaptalanul. Csodálatosan ugrál a korok között, s bár a sminkesek is jól teljesítettek, a színészi játék az, ami miatt Barney minden életkorban hiteles tud lenni. Pedig nincs könnyű dolga, Barney ugyanis alapvetően nem túl kedvelnivaló figura: komoly megbotlásai vannak, nagy hibákat követ el – mi mégis szeretni tudjuk. Játszótársai is remekek, Rosamund Pike maga az élő Grace Kelly, Minnie Driver pedig sosem volt még vásznon ennyire imádnivaló (és idegesítő). A humor első számú forrása a Barney apját alakító Dustin Hoffman, aki pont annyit adagol, ami még nem teszi harsánnyá a figurát. Bár véleményem szerint már régóta járna neki megint egy főszerep, Bruce Greenwood megint csak egy mellékszerepben tűnik fel – addig is alázatosan és pontosan teljesít. A film nagy meglepetése számomra Scott Speedman volt, akiről kiderült, hogy nem csak a vámpíraprítás megy neki, a drámai vénája is igen erős.
Hogy mi az, amitől ez a film ennyire működni tud? A csodálatosan árnyalt karakterek. A film Mordecai Richler nálunk is megjelent, Így látta Barney című könyvének adaptációja, ami már önmagában remek kiindulási pontot szolgáltatott. Mordecai-t nagyon szeretik a filmrendezők, ez bizony a huszonegyedik film, ami az ő regényeiből és forgatókönyveiből készül. Robert Lantos producer évekig kereste a megfelelő forgatókönyvírót a feladatra, míg megtalálta Michael Konyvest, aki végül kiváló, több díjat is nyert forgatókönyvet készített a műből, melyet aztán az ezidáig nem sok érdemes művet felmutató Richard J. Lewis dirigált parádés filmmé.
