Napszínház
Mark Ravenhill: Shopping and Fucking
Ha egy kortárs műnek már a címében is benne van a dugás, azt határozott elutasítással szokás kezelni a magyar kőszínházi berkekben. A Shopping and Fucking című, kilencvenhat óta egyébként már nemzetközi sikereket aratott, korfestő kortárs brit dráma sorsa ezért törvényszerűen az volt, hogy egy független, hontalan társulat vigye a poklot jelentő deszkákra.
A Napszínház eleinte vonakodva fogadott, húzós előadásáért viszont szétverték a házat, úgyhogy a Thália Stúdió nem bánta meg, hogy befogadta, sőt a cikiért ezután talán mások is kapkodni fognak. Igaz, hogy angol, igaz, hogy durva, de a miénk. Ma már a kulturális paradigmaváltások sem állnak meg a zöldhatáron. Azért fontosak az efféle kultuszelőadások, mert nemcsak azoknak a gimnazistáknak és ruhaipari szakmunkásképzősöknek mondanak valamit, akiket már kellőképpen elcsúfított az élet (ők volnának a célközönség), hanem a véleményformáló színházi értelmiségnek is. Bár az utóbbiak szeretnek úgy tenni, mintha nem látnának naponta karón varjút. Az is jó, hogy nem a nemzet elismert színészei játsszák a naiv buziboszorkányt, a mocskos munkanélküli narkóst és a meleg prostit, egyrészt az életkor miatt, másrészt pedig azért, mert az eszeveszett tempóban gyorsuló fogyasztói kultúra figuráihoz nem árt új arcokat, adekvát alkotócsoportokat kapcsolni. Annál nagyobb bukást pedig, amikor a széles gesztusokhoz szokott színész hibásan tájszól és sután káromkodik, nehéz elképzelni.
Mark Ravenhill színműve az össztársadalmi vásárlási tébolyról, a pénzfüggőségről, a posztmodern, túlfragmentált céltalanságról azt bizonyítja, hogy a kor igenis kedvez a dráma műfajának, ahogy Welsh Trainspottingja a regény oldalán sorakoztat fel érveket és Tarantino a forgatókönyvén. A Shopping and Fucking azt a kérdést teszi fel a kikent közönségnek, hogy van-e még választása ebben a túlpörgött életben, és a Napszínház társulata igen eredeti módon mutatja fel azt az alternatívát, amit az AIDS, a drog, a pénz, a Disney-filmek és a multikulturális műanyag kaják kínálnak. De gondolja meg a néző, hogy megkukkolja-e ezt a társadalmi peep-show-t, mert ahhoz, hogy egészségesen elborzadjon, végig kell néznie némi élesben való seggnyalást, vérömlést, spermatakarítást. Előre megmondom, ezek a színészek még ezt is jól csinálják.
