zene: John Debney
vezényel: John Debney, Pete Anthony
kiadás éve: 2002
kiadó: Varése Sarabande
játékidő: 40:01
A Universal "A múmia visszatér - The Mummy Returns"-t követően egy időre parkolópályára helyezte a szériát, ám hangulatát, illetve stílusát továbbra is szerette volna meglovagolni, így a második Múmia-filmből megismert Skorpiókirályra alapozva az egyiptomi kalandokat jegyző direktor, Stephen Sommers William Osborne és David Hayter közreműködésével újabb történetet vethetett papírra. A rendezést azonban már nem vállalta el, így helyére az olyan alkotások révén ismertté vált Chuck Russell került, mint a "Végképp eltörölni - Eraser" vagy "A Maszk - The Mask", a címszereplőt viszont újfent Dwayne Johnson alakíthatta, akinek immáron nagyobb tér jutott a színészként való érvényesüléshez.
Ötezer évvel járunk "A múmia - The Mummy" című film cselekményszála előtt, amikor is Memnon uralkodó (Steven Brand) elhatározza, hogy felszámolja a környezetében élő nomád törzseket. Hajtóvadászata sikerrel kecsegtető, ugyanis rövid időn belül megcsappan létszámuk, a fennmaradók pedig kihalásuk elkerülése érdekében kénytelenek összefogni, s megbízni egy bérgyilkost azzal, hogy bejutva Gomorrába, végezzen az uralkodóval, valamint jósával. E feladatra Mathayust (Johnson) kérik fel, aki Memnonra célszemélyként tekint, ám varázslónőjének, Cassandrának (Kelly Hu) szépsége olyannyira megigézi, hogy kénytelen improvizálni, s tervétől némileg eltérni. Ezen alapötleten nyugszik, illetve innen bontakozódik tovább "A Skorpiókirály" története, amely nem tartogat újdonságot, hiszen tucatjával látni ehhez hasonló produkciókat, alkotógárdája azonban úgy vélte, némi humorral fűszerezve és az ókorba helyezve mindez ütős lehet. A film azonban bukás lett, így a moziközönséget nem traktálták tovább a Mathayusból lett Skorpiókirály történetével, a kölcsönzők polcain azonban néhány évvel később két további rész is landolt: egy folytatás ("A Skorpiókirály 3. - Harc a megváltásért"), valamint egy prequel ("A Skorpiókirály 2. - Harcos születik"), melyektől Johnson már tisztes távolban maradt.
Bár e produkció valóban hagy némi kívánnivalót maga után - ugyanakkor a könnyed vasárnap délutáni, agyatlan kikapcsolódás szintjét még megüti -, azért mindenképpen érdemes volt leforgatni, hogy John Debney ilyen remekművet készíthessen hozzá. A komponistát 2001 őszén szerződtették le ehhez a projekthez, a mellette szóló érvek egyik legnagyobbikául pedig nem más szolgált, mint korábbi kalandmuzsikája, "A kincses sziget kalózai - The Cutthroat Island" score-ja. Mikorra azonban e döntés megszületett, a Universal illetékesei már olyannyira eltökéltek voltak azzal kapcsolatban, hogy e szandálos-kardos mozihoz rockzenei betéteket is alkalmaznak majd, hogy már egy konkrét lista (élén a Godsmack "I Stand Alone"-jával) is összeállt azokról a számokról, melyeket fel kívántak használni. Határozott elképzelésük volt továbbá arról is, hogy mindez némiképp az aláfestésből is kiérződjön, ami bár nem szokatlan kérés (hasonló feladat elé állították például Joel Goldsmitht is a "Krull, a hódító - Krull the Conqueror" esetében), ezúttal azonban mégis érdekes feladatnak számított, hiszen a film stílusából adódóan a gitárzúzást nemcsak a nagyzenekarral kellett összeegyeztetni, hanem a közel-keleties hangzásokkal is. Ezen egyensúlyt Pete Anthony hangszerelő segített megtalálni, aki nemcsak ebben volt Debney segítségére, hanem a felvételeket megelőző próbák során is, ahol ő volt a karmester.
Alighogy megszáradt a tinta a szerződésen, Debney munkához is látott, amíg azonban ő a kottalapokra vetette hangjegyeit, addig a vágószobában dolgozó munkatársak eredeti muzsika híján temp zenékre voltak kénytelenek dolgozni, melyeket John Finklea állított össze olyan produkciók aláfestéséből, mint például "Az egyetlen - The One", "A sejt - The Cell", az "Ítéletnap - End of Days" s természetesen az előző két Múmia-film. A végső simításokkor azonban mindez már a múltnak számított, Debney ugyanis decemberre leszállította zenéjét, melyet aztán márciusban az újravágások miatt néhány helyen kénytelen volt kiigazítani.
A Varése Sarabande által kiadott score (mellyel párhuzamosan egy betétdalokkal tűzdelt korong is napvilágot látott a Universal Records gondozásában) a "Boo!" című tétellel indít, amely egyúttal a legerőteljesebb rockzenei hatást is magába foglaló muzsika: a zúzás és a nagyzenekar aránya itt nagyjából fele-fele, a többi tétel esetében azonban ez már inkább a szimfonikusok javára fordul. Debney úgy készítette el szerzeményét, hogy először csak a szimfonikus, illetve a tradicionális elemekre összpontosított, majd az akciótételek esetében mindezt helyenként elektromosgitár-játékkal (melyről saját maga gondoskodott) tette nyomatékosabbá, de csak olyan esetekben, ahol így Mathayus hős mivolta, ereje, illetve elszántsága hangsúlyosabbá válhatott. Ilyenekre kerített sort többek között a "Balthazars Camp"-ben, valamint a filmvégi akciódömpinget kísérő darabokban is, melyek az albumon "I've Come for the Woman", "Die Well Assassin" és "Balthazar Arrives" néven kaptak helyet - utóbbiaknál a kilencvenfős zenekar nagyszerű hentelését nemcsak a gitár, hanem az erőteljes kórus jelenléte is zseniálisan fokozza a maximumig.
S bár Debney munkájának koronáját az imént kiemelt tételek karakteressége jelenti, érdemes kitérni a korszakot, illetve a helyszínt érzékeltető momentumokra is, ahol olyan hangszerek kerültek felvonultatásra a megfelelő összhang érdekében, mint a különféle fafúvósok és agyaghangszerek, a duduk, illetve a szanszkrit nyelven éneklő kórus. Ezen részek pedig ügyesen szövődnek össze a kalandtémával, illetve idéződnek fel a komikus jeleneteket (amelyek egy részére a forgatókönyvírók Arpid személyében külön karaktert is létrehoztak) kísérő tételekben - ilyen figyelhető meg például a "Pickpockets"-ben. Az "I Had A Vision" második felében csendül fel a Cassandrát szimbolizáló dallamsor, amely a "The Scorpion King"-ben már a győzelem és a dicső jövő előrevetülésének hangulatával kombinálódik, immáron a hős és a jós szerelmi témájaként.
John Debney nemcsak a stúdió által támasztott követelményeknek tett sikeresen eleget, hanem méltóan követte a Múmia-filmek nyomdokait is, s bár több alkalommal már nem merült el Mathayus kalandjaiban (a "straight-to-video" jellegű folytatásokkal már eleve meg sem keresték őt), "A Múmia - A Sárkánycsászár sírja - The Mummy: The Tomb of the Dragon Emperor"-ból azonban kiegészítő komponistaként még kivette a részét. A Varése által megjelentetett korongot mindenképpen érdemes beszereznie annak, aki kedveli a vérbeli akció-kalandzenéket, ugyanakkor aukciós oldalakon kivethetjük hálónkat egy olyan lemezre is, melyet Debney a Blue Focus Managementtel közösen állított össze és tett elérhetővé promoként. Utóbbi negyedórával hosszabb játékidővel bír, s amellett, hogy ezáltal szélesebb betekintést enged e műbe (s amennyiben ez került volna a hivatalos kiadványra is, fenti értékelésem egy ponttal növekedne), jobban érzékelteti a tradicionális és a rockos megközelítés arányát, amely a teljes szerzeményt tekintve nagyjából 75-25 százalékot tesz ki.
