A Maszk és a Végképp eltörölni rendezőjének legfrissebb audiovizuális ingerdömpingje Arnold Schwarzenegger ifjúkori zsengéinek modorában, avagy a mogorva pankrátor, ha begorombul...
Chuck Russel, a Hollywood-i látványkonyha egyik felkapott mesterszakácsa a Maszk és Végképp eltörölni című filmekkel írta be magát az álomgyár prominenseinek táncrendjébe - méghozzá igen vastag betűkkel. Az ifjú rendező, aki nem annyira fineszes dramaturgiai csavarokkal felvirágozott, művészien cizellált személyiségrajzokkal telizsúfolt kameradarabjairól, mint inkább látványos, minden érzékszervünket a tűréshatárig megterhelő monstre celluloideposzairól ismert, ezúttal sem bízta magát a vetítőtermekben tollászkodó Párkák szeszélyére. Maradt inkább a simára, komfortosra koptatott kaptafánál, és rendezett egy újabb látványos csihipuhimozit.
Mathayus (Rock, a szorítók verhetetlen fehérjeturmix-pusztítója), az ókori kelet rettenthetetlen acélvagánya a világ egyik legősibb mesterségét űzi: bérgyilkos. Mint választott szakmáját lelkiismeretesen és kellő elhivatottsággal művelő szakerő, természetesen kapva kap az alkalmon, amikor a gonosz Memnon király (Steven Brand, a világuralomra törő diktátor hálátlan szerepében) rémuralmát megtörni igyekvő törzsek vezetői felkérik, ugyan gyilkolná már meg a diktátor kedvenc varázslóját, ezáltal is meggyorsítva a tervezett trónfosztás igencsak döcögős ügymenetét.
Mathayus nem vesztegeti soká az idejét: kapja a pallosát, kedvenc tevéjére pattan, és meg sem áll Gomorra városáig, ahol a fent említett zsarnok és udvartartása székel. Miután kiszemelt áldozata közelébe ügyeskedte magát, döbbenten tapasztalja, hogy Kasszandra, a varázsló (a csudicsinos Kelly Hu) távolról sem az a kimondott seprűnyélen rodeózó szabvány boszorka, sőt nagyon is kívánatos, dekoratív ifjú hölgy. Rögvest elmegy a kedve a vérengzéstől, inkább veszi a sátorfáját, és kereket old a lánnyal. Előtte azért - hogy a végső leszámoláshoz és az azt megelőző járulékos hadakozáshoz szükséges személyes motiváció is biztosíttassék - még kénytelen végignézni, ahogy a rettentő randa modorú Memnon végez a testvérével. Hősünk természetesen rögvest vérbosszút esküszik, majd sebtében beszerzett társnőjével és Philos-szal, a lótolvajjal (Bernard Hill, főállású komikus mellékalak) egyetemben beveszi magát a sivatagba, hogy a szövetségbe forrt törzsek élére állva nekilásson Memnon martalócainak szisztematikus gyilkolászásához.
Russel Skorpókirályának atmoszférája leginkább Arnold Schwarzenegger Conan-filmjeinek grandiózusan megformált mesevilágára hajaz. A mozi, amely bevallottan a Múmia sikerét igyekszik meglovagolni, bár számos bibliai eredetű utalást és történelmi nevet tartalmaz, mégsem egy jól behatárolható, egzakt korban játszódik - idő és tér, melybe a forgatókönyv írója helyezte hőseit, egyaránt a képzelet tiritarka szüleményei. A film nem más, mint egy színpompás mese, másfél órányi mákonyos misztikum és vérbő akció: a hatvanas évek popkorszakának egyik megelevenedett képregénye.
