A Pitch black - 22 évente sötétség 2000-es bemutatóját így négy év távolából már bízvást nevezhetjük a sci-fi műfaj fontos pillanatának. Ha másért nem is, de megteremtette nekünk Vin Dieselt, vagyis Riddicket, a rosszfiút, aki annyira rossz, hogy még a rosszaknál is rosszabb, vagy másként, ez volt A sötétség krónikájának első része.
Amúgy egész pofás kis scifi-horror volt, többen kultuszfilmként emlegetik. Nem tudom, mit fognak szólni akkor ehhez az új Riddick-opuszhoz, mert ha valami, akkor ez valóban válhat valamiféle sötét, okkult, paratudományos, jövőbelátó kultusz egyik sarkkövévé.
No semmiképpen sem a rendkívül összetett erkölcsfilozófiai példázatok sorjázása, sem az ontogenezis egy újfajta modellálása miatt, bár az a tétel, miszerint a világot elpusztítani és/vagy megtéríteni akaró Gonoszt csak egy, a szolgálatunkba állított még nagyobb, de mindenesetre vagányabb Gonosz tudja elpusztítani, mindenképpen új elem az Üdvösség hosszas történetében.
A sztori valóban nem túlcizellált, körülbelül a témához szorosan kapcsolódó képregények és rajzfilmsorozatok scriptjeinek színvonalán van, de ha bonyolultabb lenne, nem lenne alkalom bemutatni azt a látványzuhatagot, speciális effektek tömkelegét, kaszkadőrakrobatikát, amiért e műfaj rajongóinak nagy része rajong ezekért a művekért. Tény, Vin Diesel színészi eszköztárát tekintve sem egy Anthony Hopkins, még csak a nagy Leo di Capriohoz sem hasonlítható, ellenben, orgánumát tekintve bármelyik death-doom-éjsötétmetál bandába beférne, ezt a halálhörgést eddig csak szintetizátorral előállított változatban hallottam, amit ő szimpla párbeszédekben alkalmaz. Arcjátéka minimális, de ez jó, hiszen marconának kell lennie, enyhén egy elképzelt tesztoszteron-overdózisos Eros Ramazottira hajazó arcberendezése ezt meghiúsítaná, hiszen egy igazi jó rosszfiú ne a lányoknak vigyorogjon, hanem igenis fagyassza meg a vért a gonosz rosszéletűekben. Most tekintete, hiszen filmbéli származását tekintve fúria, opálos, mintha szürke hályog lepné, látása azonban ép. Még az épnél is épebb, hiszen a sötétben is lát. Mozgása is emberfeletti, leginkább egy vadmacska és egy denevér mozgásának keverékeként jellemezném. Egyszóval, Vin, avagy Riddick tökéletes fúria, egy gyilkológép. A forgatókönyvírók néha vicceket is adnak a szájába, amelyek meglehetősen csikorgósan hagyják el száját, ez is vérfagyasztó effekt nála.
Ezt a filmet is David Twohy írta-rendezte, csakúgy, mint a Pitch Blacket, azonban szemmel láthatóan, és füllel hallhatóan jóval nagyobb költségvetésből gazdálkodhatott, ez egy kifejezetten a látványra, a különböző érzékeket bombázó hatáselemekre építő film esetében nem hátrányos. A rendező meg is tett mindent a cél érdekében, dicséretesen feszesre húzta forgatókönyvét, ami szintén fő ismérve egy jó mozinak, és ezután teljes energiáját a film kivitelezésére fordíthatta. Jelen pillanatban, szerény ítéletem szerint, sikerült is minden idők egyik leglátványosabb filmjét megalkotnia, beleértve még az általam is felülmúlhatatlannak hitt Gyűrűk ura-trilógiát.
Mintha egy megelevenedett Boris Vallejo-tárlatot látnánk. A fantasy-festészet e dél-amerikai guruja is bátran csettinthetne nyelvével látva Holger Gross látványtervező, Peter Chiang speciális effekt-mester és a rendező túlzás nélkül grandiózus kivitelezésű művét, soha még filmvásznon nem volt még látható ennyi tökéletesen hiteles idegen világ, a Halálkufárok támadása pedig mintegy az Apokalipszis most helikopterattakjának, a Függetlenség napja inváziójának és a hatalmas Szauron elleni utolsó nagy csatának az összege.
A kufárok gótikus katedrálisok és szecessziós sírboltok látványát idéző űrhajóinak láttán még az olyan idült mozilátogatóknak is elfehéredtek ujjai a karfát szorítván, mint nekem is, nemhogy az olyan ártatlan tinédzserlánykáknak, akik nyilván Vin Diesel ábrándos tekintetéért tévedtek be a moziba. Ők nyilván csalódtak, a scifi és fantasy filmek rajongóinak viszont kötelező penzum a film megtekintése.
