Hangyák a gatyában műfajában is lehet jó filmet csinálni ? bizonyította be Sean Anders rendező a Szextúra (Sex drive) című filmben.
Érthetetlen, hogyan lehet egy csupa közhellyel és no name emberekkel teli amerikai, tini-road movie jó film, de a Szextúra mégis egészen élvezhetőre sikerült. Az alaptörténet visszataszító: "a 18 éves Ian Lafferty nyakába veszi az országot oldalán két legjobb barátjával, Lance-szel és Feliciával, hogy találkozzon azzal a szexi szőkével, akivel az Interneten ismerkedett meg, és végre elveszítse szüzességét."
A szinte már technicolorba hajló fényelés és az ötletes grafika már az elején sejteti, hogy mégsem a legigénytelenebb filmre tévedtünk be. Tény, hogy a Szextúra nem kifejezetten illeszkedik a mainstream amerikai filmek sorába, inkább a mostanában feltörekvőben lévő Apple-ös geek szubkultúrának szól.
Ennek a zsánernek a jellemzője, hogy kedves, szégyenlős, félénk, okos, gyenge izomzatú, kicsit lúzer, számítógépbuzi átlaggyerekekről szól, akiket - mivel alapvetően jó emberek - érdemeik előbb-utóbb túllendítik a nehézségeiken, és győzedelmeskednek a gonosz ellenfélen, vagy övék lesz a legjobb csaj. A műfaj legismertebb képviselője a megszeppent fejű Michael Cera (Juno, Superbad, Arrested Development).
Cera ugyan nem játszik a Szextúrában, de az egyik ifjú főszereplő, Clark Duke (Lance szerepében) a legjobb barátja, akivel már saját gyártású internetes sorozatot is készítettek hollywoodi bénázásaikról, a Clark and Michaelt. A Szextúrára is csak amiatt mertem elmenni, mert néztem a Clark and Michaelt, és sejtettem, hogy Clark Duke csak nem adja egy übergagyi filmhez a nevét (ez az első nagyobb szerepe).
A nördök előretörésének folyamata számomra örvendetes, mert ha tovább folytatódik, akkor lehet, hogy egy idő után már nem a sört vedelő, focista barmok lesznek a menők a tengerentúlon, hanem ezek a kedves bénázók.
A Szextúra címe kivételesen nemcsak magyarul hangzik szörnyen, hanem az eredeti cím, a Sex drive is egy rossz szóvicc. Azért sem szerencsés, mert ugyan a fő szál az, hogy a túlkoros szűz véget akar vetni ártatlan korszakának, és ezért a magát az interneten felajánló csinos szőke, Ms. Tasty nyomába ered, de mégsem annyira a szex körül forognak az események. Hiszen Ian (Josh Zuckerman) útközben végig nem látja a fától az erdőt. Nem veszi észre, hogy a havernője - aki ugyan nem szőke és miniszoknyás, a fogai kuszák, a lába pedig kicsit vastag, de ennek ellenére jó csaj ? oda van érte. A filmben ezt a végtelenül közhelyesnek ható vonalat egy csavarral úgy oldották meg, hogy végig azt lehet hinni, hogy a barátnő nem a szűzért, hanem a közös barátjukért, a gátlástalan csajozógép Lance-ért van oda.
A Szextúrában az a jó, hogy még az undorító vagy direkt rossz poénokat (amikor a tévénéző redneck bácsinak kilóg a herezacskója, vagy óvszer csattan a mostohaanya arcába) is le tudták úgy gyártani, hogy viccesek legyenek. Talán az egyetlen undorító poén a pedofil arc próbálkozása a vécében, viszont ezt is feledtetik a vége felé, amikor a börtönjelenetben újra láthatjuk a tévelygőt. A homoszexuális utalásokat is sokalltam kicsit, de úgy látszik, bele kell nyugodnom abba, amit itt csak sugalmaznak, a Trópusi viharban viszont Robert Downey Jr. szájába adva fogalmazzák meg a legfrappánsabban: ?hébe-hóba mindenki homár?. Kifogásolható pont még A Fallout Boy emo-együttes erőltetett feltűnése, vagy az őrült módjára duhajkodó amishok szerepeltetése (főként a marhára idegesítő Seth Greené).
A Szextúra az ilyen témájú művekhez képest meglepően társadalomkritikus, és ezt a jó mellékszereplőknek is köszönhetjük. A készítők profizmusát pedig megerősíti a végén a tetőpont, amikor összefutnak a szálak. Ez annyira vicces lett, hogy még a mögöttem ülő, hatvanéves, rókabundás, sajtóvetítés-dzsánki női társaság is elmosolyodott.
