A valóság pikantériája

Steven Spielberg filmjében egy filmen kívüli dolog a legizgalmasabb. Annak a ténynek az ismerete, hogy a valóságban megtörtént eseményeket dolgoz fel, valóságos személy a Leonardo DiCaprio megformálta főhős modellje. Tehát miközben a Kapj el, ha tudsz címen a vásznon peregnek a hatvanas évek Amerikájában megesett szélhámosságok, mi több: sokmillió dolláros bevétellel járó csekkhamisítások, aközben a néző elszórakozhat a gondolattal, hogy mindez nem kitaláció, hanem igaz történet. Spielberg nem az a rendező, aki mankókhoz folyamodik, mégis, mozijának ez a pikantériája szolgál időnként mankóul az időnként le-lesántuló feszültségnek.

A valóságos történet tényleg elképesztő. Egy 21 éves srác egyszerűen megmalmozza mindenki csirke eszét, aki csak az útjába kerül. Kölyök képpel elhiteti magáról, hogy képzett pilóta, tanult orvos, végzett ügyvéd, arról nem is beszélve, hogy zseniális érzékkel gondolja ki és hajtja végre csekkhamisítási akcióit. Mire Amerika különböző pontjain a bankok észbe kapnak, már bottal üthetik a dollármilliókat bezsebelő csaló nyomát. A legaranyosabb a dologban, hogy franciaországi lebukása és hazaszállítása után, már a hazájában töltött börtönbüntetése idején az amerikai nyomozók, az FBI munkájához ad szakértői véleményeket. Nála nagyobb jártasságra aligha tett szert más a kortársai közül, így hát szabadulása után megbecsült pandúr lett belőle, s mikor megírta a visszaemlékezéseit, a válogatott szélhámosságok kézikönyve felkerült a bestseller listákra.

Mindez szépen el van mesélve (a könyvsikert kivéve) a Kapj el, ha tudsz című kalandfilmben. DiCaprio mellé Tom Hanks állt be megszállott nyomozónak, ha nem DiCaprio napfényes mosolyát követjük fess pilótaegyenruhában, fehér ovrosi köpenyben, elegáns öltönyökben villogva, akkor Hanks komor pillantását, jellegtelen szürkére vett figuráját látjuk mindig későn betoppanni a tetthelyre. Ez ugyan meglehetős monoton szereposztás, azaz nem tud igazán izgalmas lenni a filmben, ám az ő szolgálati helyzetelemzéseinek köszönhetően kezdjük kapiskálni, az amerikai bankrendszer működésében melyik gyenge lácszemet tudta kihasználni a kölyökképű kalandor.

Spielbergnek sikerült egy szinte izgalommentes kalandfilmet rittyentenie a sztoriból. Az első óra még lendül a maga nehézkedési törvényei szerint, de minél hosszabbra nyúlik a mese, annál laposabbnak hatnak az önmagukban ötletes stiklik. Sem a hagyományos bűnfilm, sem a könnyedre vett szélhámia-játék sajátos stílusa nem hagyott meghatározó nyomot Spielberg mester elbeszélésén. DiCaprio jópofa, de feledhető, akárcsak Hanks, így hát mindent összevetve: semmi különös. Csak a valóság pikantériája.