A szkeccsfilmekben mindig az a legnehezebb, hogy valamilyen közös nevezőt találjanak a szerteágazó kisfilmek tengeréhez. Egy város szinte tökéletes keretet biztosít, mivel az amúgy is tág helyszínen kívül szinte teljesen kötetlenül dolgozhatnak, egyedül Párizs hangulatából kell valamit visszaadniuk. Mivel a szerelem fővárosáról van szó, a hangsúly egyértelműen ebbe az irányba tolódik.
Játék
A PORT.hu ezennel érdekes játékra invitálja olvasóit. A film speciális jellegéből adódóan egy speciális nézési móddal sokat dobhatunk saját szórakozásunkon. A rendezők névsorának előzetes áttanulmányozása után úgy üljünk be a filmre, hogy az egyes epizódok előtt nem olvassuk el a jobb alsó sarokban megjelenő rendezői neveket, és pusztán a látottak alapján próbáljuk megfejteni a direktor személyét. A dolog nem lesz könnyű, de egyes rendezőknek olyan erősek a stílusjegyei, hogy egy perc után azonosíthatóak. A játék akkor igazán szórakoztató, ha többen játsszuk, és a végén összehasonlítjuk egymással eredményességünket/eredménytelenségünket.
Stílus
Mivel a producerek körülbelül húsz alkotót kértek meg egy-egy kisfilm megalkotására, melyben Párizs valamely jellegzetes helye/kerülete áll a középpontban, így egy alkotóra összesen alig öt-hétpercnyi játékidő jut. Néhányan könnyen alkalmazkodtak a szoros játékidő adta kötöttséghez, másoknak azonban ez nem volt elég egy sztori kibontakoztatására. A szerelem témájáról a rendezők szerencsére sokféleképpen gondolkodtak. Láthatunk extrém vámpírtörténetet, élvezetes pantominjátékot, haldoklós szerelmi drámát, turistaszerelmet, álomszerű kalandozást a kínai negyedben vagy ártatlan tiniszerelmet egyaránt. Általában a kevésbé drámai, egy poénra vagy csattanóra kihegyezett alkotások jobban működnek, mivel ilyen rövid idő alatt borzasztó nehéz egy valódi drámai helyzetet kibontakoztatni.
Summa
Mivel annyi kisfilmről van szó, hogy egyenkénti kielemzésükkel oldalakat lehetne megtölteni, nem fárasztanánk senkit ezzel, és helyette az általános hangulatról értekezünk. A Párizs, szeretlek! mindazokkal a gyermekbetegségekkel bír, ami a szkeccsfilmeket jellemezni szokta. A totális eklektika bája bizonyos szempontból színesíti, érdekessé és kiszámíthatatlanná teszi a művet, azonban az ebből adódó hullámzó színvonal sajnos nem teszi lehetővé, hogy maradéktalanul jól szórakozzunk. A film így is kihagyhatatlan darab nem csak a két órára jutó hihetetlen sztármennyiség, hanem olyan rendezőgéniuszok miatt is, mint a Coen-fivérek, Sylvain Chomet, Tom Tykwer vagy Alexander Payne, akik felejthetetlen percekkel ajándékozzák meg a nézőt.
Kinek ajánljuk?
- Akiknek a Párizs szó hallatán egyből kis szívecskék jelennek meg a szemgolyóik helyén.
- Akik szeretnének részt venni a "ki lát több sztárt minél rövidebb idő alatt" nevű játékban.
- Memóriazavarokkal küszködőknek, akiknek egy tíz percnél hosszabb történet értelmezése túl nagy kihívás.
Kinek nem?
- Akik ragaszkodnak hozzá, hogy egy történetnek mindig legyen eleje és vége, és egy filmen belül ezek ne ismétlődjenek meg túl sokszor.
- Akiket beoltottak romantika és a Párizs-feeling ellen.
- A hullámzó színvonalat nehéz szívvel viselőknek.
