Bizert egy kis észak-tunéziai kikötőváros. Innen származik a rendező, Jilani Saadi, s itt forgatta első játékfilmjét, a "Datolyá"-t ("Khorma", 2002), miután húsz évesen Párizsba költözött, s ott elvégezte filmes tanulmányait. A film költői és komikus arab tanmese egy a hagyományok megtörésével próbálkozó fiatalemberről.
Az eredetileg csak belföldi forgalmazásra készült film bepillantást nyújt egy arab kisváros ősi szokásaiba és hagyományaiba, meglepő közelségbe hozza szereplői általunk alig ismert, hétköznapi világát. Kereskedők, helyi vezetők, asszonyok és lányok, szegény munkások, s az utca apraja és nagyja kavarog a többnyire külsőben forgatott jelenetekben. A címszereplő, a nagydarab, rossz fogú, bolondos Khorma vörös hajával, fehér bőrével és "eggyel több lyuká"-val igencsak kilóg ebből a társaságból. Med Graya alakítása azonban olyan hiteles, mintha a filmben - számtalan városlakóhoz hasonlóan ő is - önmagát alakítaná. (Pasolini kaliberű karakterérzék kell egy ilyen különleges figura kiválasztásához.) Ő az öreg Bou Khaleb fogadott fia, akinek nyomában nap, mint nap járja a várost, hogy filléres adományok ellenében vele együtt a gazdag halottak lelkéért imádkozzék és kikiáltsa az utcán a gyermekáldás, az esküvők és a halálesetek hírét. Példaképe Abdel Halim Hafez, az egyiptomi arab popzene félistene. A film helyenként szinte szürreálisba forduló jeleneteiben őt utánozva énekel a háztetőkön és a tengerparton, vagy a násznép szórakoztatására extatikus táncot lejt egy esküvőn.
Az egyre süketebb Bou Khaleb egy alkalommal tévedésből házasság helyett halálozást hirdet ki. Ráadásul nem sokkal ezután az illető valóban meghal. Az öreg beleőrül a szégyenbe, s a városka vezetői úgy döntenek, Khormát nevezik ki helyére. Ekkor kiderül, Khorma korántsem olyan gyámoltalan, mint hitték. Gyorsan átszervezi a temetéseken dolgozókat és felveri a temetési árakat. Egyre nagyobb lesz a mellénye, s újítószándékánál csak naiv mohósága erősebb. Ám kísérlete, hogy a rendszert - melyben mindennek és mindenkinek megvan a maga hagyományos, illetve hagyományozódott helye - megváltoztassa, gyorsan és rútul elbukik. Mikor a tilalom ellenére tivornyát rendez egy halott házában, hogy megvendégelhesse a város sísapkás bűnbandavezérét, s ezáltal erősíthesse hatalmát, a felháborodott helyi lakosok lecsapnak rá, és megcsúfolva őt száműzik a városból.
A filmet "arab Passió"-ként emlegeti a forgalmazói hirdetés. Utoljára Wajda "Mester és Margarítá"-jában láttam együgyű bolondként ábrázolt Jézus figurát. A "Datolya" főhőse még hozzá sem hasonlít. A helyzet az, hogy kb. semmi értelme "az arab passió" hasonlattal előhozakodni e film kapcsán. Főként, mert ez a történet egy ilyen párhuzam nélkül is elég érdekes. De tény, hogy rendkívüli és különleges élményben lehet részünk, ha megnézzük ezt a tunéziai mozit. Érdemes élni a ritka lehetőséggel.
