A Warcraft-film az olcsó Gyűrűk ura?

Létezne a Warcraft-széria Tolkien legendás művei nélkül? Aligha, hiszen minden modern fantasy film, könyv vagy videójáték az ő adósa, de ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy a későbbi művek minőségben gyengébbek lennének. Vagy mégis?

 

Szögezzük le gyorsan: nem hisszük azt, hogy John Ronald Reuel Tolkien találta fel a spanyolviaszt. Nem az ő szellemi gyermekei a tündék, törpök és más teremtmények, hanem számos európai kultúrkörben megtalálhatók. Igaz, ő a hobbitok atyja – a lények az író első világháborús lövészárokbeli élményeit tükrözik -, és az orkokat is ő „hozta” létre, ám ezeknek a teremtményeknek is megvannak a maguk előzményei, utóbbiaknak például az ogrék a közvetlen rokonai. Az viszont tény, hogy Tolkien volt az, aki ezeket a mesebeli lényeket egy egységes univerzumba foglalta, eredettörténetet, egységes karaktert és leírást, sőt, nyelvet is adott nekik, illetve definiálta egymáshoz való viszonyukat. Enélkül aligha lenne például Trónok harca, Narnia vagy Warcraft, azaz bármi a fantasy műfaján belül a mai formában, mert az író munkássága nem csupán megkerülhetetlen mérföldkő, de katalizátor is volt, amely népszerűvé és keresetté tette mindezt, amit korábban ő képviselt.

Nyilván azt is gyorsan le kell vezetnünk, hogy a most mozikba került "Warcraft: A kezdetek" alapjául szolgáló Warcraft univerzumot, beleértve a játékok generációit és az azokból született könyveket nem közvetlenül a Gyűrűk ura és társai szülték. A dolog jócskán leegyszerűsítve így néz ki: Tolkien munkássága volt a már 1974-ben kiadott Dungeons&Dragons egyik legfőbb kiindulópontja - született is pár szerzői jogi vita a dologból -, a szerepjáték pedig a Warhammer játék elsődleges inspirálója, amely viszont a 2004-ben diadalútjára indult World of Warcraft megalapozója volt. Az viszont tény, hogy orkok nélkül a hobbitokat szerencsére mellőző Warcraft mit sem érne, és a játék megalkotói ezzel nagyon belenyúltak valamibe – amire a Duncan Jones által rendezett film is épül, mert az egyszerűség és az aktualitás miatt most a filmből indulunk ki.

A remekül megrajzolt, saját egyéniséggel és számos pozitív vonással bíró Durotán, Orgrim vagy Blackhand aligha hasonlítanak a Gyűrűk ura könyvekben leírt és Peter Jackson által vászonra vitt gusztustalan, rendszerint névtelen mordori orkokra és goblinokra, akik valahol az emberszabású majmok, vaddisznók és lidércek bizarr keverékeinek tűnnek. A Warcraft orkjai inkább olyanok, mint mutáns pankrátorok, és a film rájuk épülő részét mi is megvettük. A Szarumán által teremtett, termetes uruk-hai orkok persze már jobban hasonlítanak rájuk és a Warcraft orkjaihoz hasonlóan nappal is mozognak, stratégiára is képesek és lőport is használnak.

És el is jutottunk Szarumánhoz, a mágusokhoz, az emberekhez, és vigyázat, némi spoilerezéshez. A Gyűrűk urához hasonlóan a Warcraft-film egy kvázi középkort épít fel királyokkal, lovagokkal díszes seregekkel, népek szövetségeivel és persze nagy hatalmú varázslókkal. És nagyrészt itt bukik el. Azeroth birodalma csak papírmasé díszlet, rutinból csinálták, a benne mozgó emberi szereplők pedig élettelenek. Travis Fimmel ugyan nagyszerű volt a Vikingek Ragnar Lothbrokjaként, de korántsem érett, sokszínű színész, Anduin Lotharként itt sótlan, dimenziók nélküli figura, legfeljebb a nála jóval izgalmasabb Paula Patton Garonája mellett válik kicsit színesebbé. Dominic Cooper élete legrosszabb alakítását hozza Azeroth királyaként, az egyik legfontosabb szereplőnek szánt Medivh, a birodalom őrzője pedig súlytalan, még akkor is, ha az őt alakító Ben Foster a stáb talán legjobb színésze.

Medivh számos szempontból ugyanolyan, mint A hobbit-filmek még jó, de már a sötét erőkkel flörtölő Szarumánja, csak nincs benne erő. A Warcraft film ugyanis nem tud olyan színészeket felmutatni, mint Ian McKellen, Christopher Lee vagy Viggo Mortensen, ahogy Duncan Jones sem egy súlycsoport Peter Jacksonnal. így a végeredmény egy olcsónak és utánérzésnek ható munka – mármint a film, nem a játék. Ami az olcsóságot illeti, a Warcraft film a maga 160 millió dollárjával aligha fapados produkció – a három Gyűrűk ura film együtt került 281 millióba.