A mexikói film él és virul. Mindent tud, amit Hollywoodban tudnak, de nem felejtette el, amire az öreg földrész filmes hagyománya tanít. Egyszerre szórakoztató és jelentésben gazdag, technikailag profi és csordultig tele lélekkel.
A zóna premierje egybeesett a Moziünnep nyitányával, amikor napokig féláron lehet jegyhez jutni, mégis többen látták a Mexikói Filmhét keretein belül kétszer annyiért - igaz, utóbbi rendezvényen főként spanyol ajkú külföldiek. A hivatalos premiernapon voltunk vagy húszan. Sajnálatos, hogy a magyarokat nemigen hozza lázba ez a film - az alkotás ugyanis remekmű.
A mozi rendezője és Laura Santullóval társ-forgatókönyvírója, Rodrigo Plá nemcsak engem győzött meg, hanem tavaly a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját is elnyerte (amit idén Mundruczó Kornél vitt haza a Deltáért). Témaválasztásában sok szállal köthető Mexikóhoz, mégis sikerül egyetemességében megragadnia a prob lémát. Alternatív világban játszódik - írnám, de rájövök, hogy naiv va gyok: a vásznon látott viszonyok a mi valóságunkban is réges-rég érvényesek. Adott egy zóna, amelyben dúsgazdagok élnek irigylésre méltó életet. Luxusautók, vakítóan zöld gyep. Rendezett, kertvárosi miliő, melyet betonfallal, drótkerítéssel, árammal vettek körül. A falon belül él a 16. születésnap ját ünneplő gazdag Alejandro, a nagyjából vele egykorú Miguel pedig a falon túl, a nyomornegyedben. Egy baleset következtében Miguel két másik társával átjut a gazdagokhoz, megpróbálnak kirabolni egy idős nőt, aki védeni próbálja a birtokát (fegyverrel), Miguel leüti. Valaki megnyomja a riasztó gombját, s a dolgok innen lövöldözésbe fajulnak. Miguel két barátját agyonlövik, egy zónalakó, a biztonsági őr meghal, Miguel pedig bujkálni kezd a zónán belül. A gazdagok, mivel a biztonsági őrt nem a tolvajok ölték meg, hanem közülük valaki, Miguelt kiáltják ki bűnösnek, és embervadászatba kezdnenek - többek közt Alejandro apjának vezetésével. Közben az egyetlen nem korrupt rendőrnek elege van abból, hogy a gazdagok pénzzel mindent elérnek, és megpróbálja kideríteni az igazságot.
A film egyfelől az ő drámája, másfelől Miguelt a házuk pincéjében bújtató Alejandróé. Ő leiskolázza nemcsak az apját, de a félelmükben fegyverkező, paranoiás, demagóg körzetlakókat is. Végig feszültséggel teli, torokszorító és gondolatébresztő darab. Azt ne higgyük, hogy csak a mexikói viszonyokról szól.
