A fikció és valóság többszörösen összetett játéka az Adaptáció. Első pillantásra tréfának látszik, hogy a Malkovich menettel debütált Spike Jonze rendező neve után a stáblistán nem csak a vele debütált Charlie Kaufman neve áll a forgatókönyv szerzőjeként, hanem Donald Kaufmané is. Aki nem létezik. Illetve akit a valóságos Charlie talált ki magának a filmbeli Charlie ikertestvéreként, miközben Jonze számára megpróbálta filmre adaptálni, azaz alkalmazni Susan Orlean regényét, Az orchideák tolvaját. Az Adaptáció erről, egy forgatókönyv megszületéséről, a regényadaptálás nehézségéről szól. Látszólag. Mert valójában minden művészet alapvető kérdéséről, a valóság megkerülhetetlenségéről szól. A film történetét nézve akár szerzői vallomásnak is tekinthetjük az Adaptációt. A filmbeli Charlie Kaufman addig semmire sem megy, míg megismerve a regény írónőjét, majd a regény hősét, s a kettejüket összefűző különös kapcsolatot, a valóságot bele nem kezdi szőni a filmnek szánt "steril" történetbe. Az orchideák tolvaját - aki ugyancsak valóságos személy, az amerikai írónő róla megjelent könyve bestseller-listára is került - a szenvedély hajtja a különleges virágok gyűjtésére. Az írónőt a szenvedély iránti vágy köti az orchideák tolvajához. Charlie Kaufmant pedig a mesterkélttel, a sémák diktátumával szemben az őszinteség, a megismerés szenvedélye hajtja. Amikor már köze van a hőseihez, érzi igazán sajátjának a feladatot. Nem feltétlenül ezt zabálja a világ, teszi hozzá a történet, amelyben éppen azért volt szüksége a szerzőnek egy ikertestvérre, hogy az ő saját valóságát szembesítse egy másik valósággal. A film kedvéért kitalált Donald (akinek a nevét a stáblistára is kiírták) a keresletnek dolgozik. Gyorstalpalón elsajátított vérbeli hollywoodi sémákkal tör be a forgatókönyv-piacra, a legeszementebb ötlettel is elimserést arat.
Nicolas Cage kettős szerepben az igazi Charlie-t és a kitalált Donaldot játssza, mellette Meryl Streep az írónőt és az ezért a szerepéért Oscar-nyertes Chris Cooper az orchideák szerelmesét alakítja.
